Szerján Miksa 1912–1913-ban Soroksárpéterin (a mai Pestszentimrén) a Nemes utca és a Kisfaludy utca sarkán, korabeli cím szerint a Kisfaludy utca 33. alatt – de a telek a Stefánia utcára is nyílt – építette fel házát, mely a település életének egyik központi helyszínévé vált, és az egyik legérdekesebb történetű épület volt Pestszentimrén. Szerján a Nemes utcai oldalon fűszerkereskedést nyitott, de nagyratörőbb tervei is voltak: a sarkon polgári nagyvendéglőt, a Kisfaludy utcai oldalon polgári nagykávéházat rendezett be, s családjának ezzel a befektetéssel fényes megélhetést biztosított.[1]
Ebben az épületben működött a Soroksárpéteri Polgári Társaskör, itt tartották a gyűléseket, népgyűléseket, 1919 tavaszán itt ülésezett a munkástanács, majd a település vezetése, s itt alakult meg 1919. március 25-én a direktórium is. 1919 őszén a román megszállók teljesen kirabolták, kegyetlenül megverték Szerján Miksát, és a házukat feldúlták.[2]
A verés miatt nagybetegen élt még másfél évet, mielőtt 1921. november 17-én agyvérzésben elhunyt.[3] A család még Szerján Miksa életében felszámolta a vendéglőt és a kávéházat, az épületet pedig valószínűleg 1921-ben vásárolta meg Gorbay Gergely építési vállalkozó, és 1921 nyarán az épület átalakítására adott be kérelmet.
Az egykori Szerján-házra 1921. június 15-én Gorbay maga készítette el az átalakítási tervrajzot, és maga volt a kivitelező is. 1921. július 13-án kért építési engedélyt belső átalakítása és egy sütőkemence felállítására. Az építési bizottság (Orbán Kálmán jegyző, Ruff József, Tőke István és Kovács Ferenc községi szakértő) 1921. augusztus 31-én látogatta meg az épületet:
„Radovits Rezső főszolgabíró a községi bíróval és h. jegyzővel megjelent a Kisfaludy utcza 33. sz. a. kastélyon, a hol a tulajdonos átalakítással nehány közfalat és 2 sütőkemencét épít. A bizottság az építési engedély megadását javasolja, mert a bemutatott tervek műszakilag helyeseknek és kivihetőknek találtattak s mert az építés ellen építésrendőri, közrendészeti és közbiztonsági szempontból kifogást tenni nem lehet.
Egyben, amiután a bemutatott tervek szerint történt s hiányok nem említettek: a használati illetve lakhatási engedélyt a sütőkemencére, a dolgozó szobára, sütőházra, konyhára és verandára megadhatónak véleményezik.”[4]
Gorbay augusztusban egy 14½ méter hosszú és 8½ méter széles táncterem felépítését is bejelentette, ennek építésrendőri szemléjét 1921. szeptember 10-én tartották.
Még 1920-ban nyílt meg az épület Kisfaludy utca felőli oldalán az első mozi a településen, ehhez az áramot 1922-től Leidenberger Lajos motoros darálója szolgáltatta. A Turul mozgót Szabó Antal hadirokkant létesítette, majd Deutsch Lajossal közösen üzemeltette. Végül Deutsch 1929-ben a Vasút utca 48. alá költöztette a mozit.[5] Ezt követően szórakozóhely és vendéglő működött itt.
Az épületet 1935. február 1-jén 14.000 pengőért iskola céljára vásárolta meg Pestszentimre község. 1935. szeptemberétől előbb két, majd 1937-től öt tanteremben itt működött a Pestszentimrei Magánpolgári Fiú- és Leányiskola, de 1942. szeptember 1-ig osztoznia kellett az épületen a már 1935 elejétől a Stefánia utca felé eső részén működő, óvodások részére fenntartott napközi otthonnal.
A második világháború idején az épületet ismét feldúlták, berendezését összetörték, s csak fokozatosan sikerült helyreállítani az oktatás számára. 1946-tól a polgári iskolát fokozatosan az általános iskola felső tagozata váltotta a közoktatásban, s 1948-ban a polgári iskola megszűnt. A polgári helyét az épületben tehát a Kisfaludy utcai általános iskola foglalta el.
Miután 1973-ban a Kapocs utcában felépült az új iskola, az egykori Szerján-házba – felújítás után – óvoda költözött, s működött egészen 1997. november 27-ig.
Szerján Miksa egykori imrei házát 1998 augusztus-szeptemberében bontották le.[6]
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2021. november 27.
[1] Szerján Irén 1925-ös életrajza alapján és Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 115–118. o.
[2] Uo.
[3]Pándy Tamás: Pestszentlőrinci önállósági küzdelmei a XX. században. Budapest, 2005. 74–75. o. és Soroksárpéteri polgári halotti anyakönyv, 1921/50/II.
[4] BFL IV. 401. b. 117. d. Gorbai Gergely
[5] Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 237–238. o.
[6] Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 118. o.
