Szeptember 14-én, igazán méltó keretek között, ünnepélyes hangulatban avattuk fel a 18. kerületi panteon idei emléktábláját. Gyönyörű napsütéses napon emlékeztünk meg mindazokról, akiknek nevét a múzeum kertjében felállított panteon emléktáblái megörökítik.
Az ünnepség megkezdése előtti várakozás idején halk zene szólt (köszönet a Rózsa Művelődési Háznak), és a folyamatosan érkező vendégek láthatóan szívesen időztek a kerület széles körben ismert nagyjainak életútját bemutató színes tablók előtt. Öröm volt látni, hirtelen mennyi történetet tudtak felidézni egy-egy személyiség kapcsán. A spontán visszaemlékezés kedves pillanatai után élő zenével kezdődött az idei emléktábla avatása. Heilauf Zsuzsa szép felvezetője után Somody László alpolgármester köszöntette a megjelenteket, majd az Értéktár Bizottság elnöke ismertette a panteon létrehozásának történetét és az idei kiválasztottak rövid életútját. Ezután az ünneplő közönség fél perces néma csenddel adózott a panteon emléktábláin szereplő kiváló személyiségek emléke előtt. Majd Somody László alpolgármester és Kardos Gábor, az Értéktár Bizottság korábbi elnöke leleplezte az emléktáblát. A kerület koszorúinak és a kegyelet virágainak elhelyezése után a vendégek még hosszú ideig emlékeztek és beszélgettek a táblák előtt, majd a teraszon megterített asztalok mellett.
Köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte rendezvényünket, a nálunk és velünk töltött időt, a sok meghitt beszélgetést.
A rendezvényről készített képes sajtóhírt ezen a linken olvashatják: https://bp18.hu/hirek/keruleti-hirek/item/22747-ujabb-nevekkel-bovult-a-keruleti-panteonunk
Köszönjük Kardos Gábornak a fotózást, képei egy részét itt láthatják:
A 18. kerületi Értéktár Bizottság nevében szeretettel köszöntöm Önöket az idei emléktábla-avató ünnepségen. Köszöntöm az emléktáblákon szereplő kiválóságaink rokonait, barátait, tisztelőit! Köszöntöm azokat a helyi tisztségviselőket, múzeumi munkatársakat, akik segítettek az emlékhely kialakításában és a méltó megemlékezés megszervezésében.
Önök közül sokakkal találkoztunk már itt pontosan ma egy éve, amikor a kerület 22 már nem élő díszpolgára előtt tisztelegve a hozzátartozók és a helyi intézmények képviselőinek jelenlétében felavattuk Pestszentlőrinc-Pestszentimre Közéleti Panteonját. Örülök, hogy újra együtt lehetünk.
Engedjék meg, hogy röviden elmondjam, hogyan is jött létre ez az emlékhely.
A közösségi emlékezetet szolgáló értéktár bizottságnak nemcsak a tárgyiasult történelem értékeinek felmutatása, hanem kiemelkedő személyiségek emlékének ápolása is feladata. Látva, hogy a település érdekében végzett sok évtizedes munka, a legnagyszerűbb tettek is milyen gyorsan elfelejtődnek, a bizottság kezdeményezte egy mindenki számára könnyen elérhető emlékhely kialakítását azoknak a már nem élő polgároknak a tiszteletére, akik tevékenységükkel a közösség számára maradandó értéket teremtettek. A bizottság 2020-ban döntött arról, hogy az emléktáblák itt, a Tomory Lajos Múzeum kertjében kapjanak helyet azoknak a nevével, akik a település, Pestszentlőrinc-Pestszentimre történetében meghatározó szerepet játszottak, illetve hosszú éveken át tartó munkájukkal kiérdemelték az itt lakók elismerését és szeretetét, és ezért 1991-2021 között díszpolgári címet kaptak. Kerületünk önkormányzata minden évben egy díszpolgári címet adományoz, miközben az arra érdemesek száma ennél sokkal nagyobb. Adósságunk tehát évről-évre növekszik. Az értéktár bizottság ezért úgy határozott, hogy
2022-től legalább haláluk után szélesebb körben ismeri el a település fejlődését szolgáló, közösségért végzett munkát, és a panteonba való felvételhez minden év márciusáig öt,
a kerületiek életében fontos szerepet játszó, elhunyt személyiség nevére kér javaslatot az itt lakóktól.
A most avatandó emléktáblára beérkezett kitűnő ajánlások közül a bizottság Lónyay Menyhért városalapítót, Wimmerth Béla templomépítő főesperest, Huray György orvos-mecénást,
Szécsi Margit költőt és Muraközy Tibort, a Szentlőrinci Atlétikai Club örökös elnökét választotta.
Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy miért éppen őket. Remélem, hogy a kiválasztottak rövid bemutatása után egyet fognak érteni velünk, hogy mindannyian sokszorosan kiérdemelték az elismerésünket. És hogy az igazi kérdés nem az, hogy miért ők, hanem az, hogy miért csak most.
A kétszáz éve született Lónyay Menyhért feleségével, Kappel Emíliával, aki apai örökségéből az egykori „Szalla-erdőt” megvásárolta, meghatározó szerepet játszott Pusztaszentlőrinc fejlődésének elindításában. A pénzügyminiszterként, rövid ideig miniszterelnökként működő Lónyay nevéhez fűződik a liget parcellázása, a lőrinci állomás létrehozása, az első villaépület megépítése. Szerette és otthonának érezte a helyet. 1882-ben, röviddel halála előtt részt vett a lőrinci téglagyár alapításában.
Wimmerth Béla plébános 44 éven át volt a település életének aktív részese és irányítója. A pestszentlőrinci főplébánián kívül az államitelepi, az erzsébettelepi, a szemeretelepi templom építésének támogatója. Az első és a második világháború, illetve a világválság ideje alatt gyűjtéssel, népkonyhával segítette a rászorulókat. Fontos szerepet vállalt a település intézményeiben is: 1936-tól városi képviselő, támogatta a gimnázium létesítését, és évtizedekig volt a helyi iskolákat és óvodákat felügyelő bizottság elnöke. Mindemellett jó tollú települési krónikás is: Historia Domusa páratlan részletességgel mutatja be a település történetét 1910 és 1950 között, messze túlmutatva a hasonló típusú forrásokon.
Huray György 1927-től a hatvanas évekig működött többféle szakvizsgával orvosként Lőrincen, de
nemcsak orvosként volt nagyszerű. Nagylelkű mecénás, valódi példakép volt. Szabadidejét 1929-től 1951-ig az általa alapított és vezetett Szentlőrinci Rendessytelepi Torna Club (SZRTC) sportegyesület támogatása, fejlesztése és rendezvényeinek szervezése töltötte ki. Múlhatatlan érdemei vannak a háborús károk enyhítése és az egészségügy újjászervezése terén is.
Szécsi Margit, az 1949-ben rendkívüli intenzitású verseivel berobbanó, később háromszoros József Attila-díjas költő gyermek- és ifjúkorát Pestszentlőrincen töltötte. Az Üllői úti „Piros” iskolába járt. 1945 és 1948 között tisztviselőként dolgozott, majd bekerült az egyetemre, és népi kollégista lett. 1952-ben férjhez ment Nagy László költőhöz. „Nyurga Móki” felnőttként is rendszeresen visszalátogatott szüleihez. Lőrinci
fiatalsága mindvégig meghatározó élménye maradt. Nemcsak verseiben, hanem Tenger véled! című prózakötetében is felidézi itteni életét.
Az idei évben elhunyt díszpolgárunk, Muraközy Tibor élete is sok szálon kötődött Pestszentlőrinchez. A Hengersor utcai elemi iskola igazgatójának fia a Lipták-grundon kezdett focizni. Később a Gulner utcai iskolába járt, innen került kapusnak a SZAC csapatába. Az egyesület lelkes tagja, egy időben a focicsapat kapitánya is volt. Később játékvezetőként és edzőként dolgozott. 2006-ban a SZAC újraalakításakor az egyesület tiszteletbeli elnökévé választották. Haláláig fáradhatatlan lelkesedéssel vett részt a kerület sportéletében, és szolgálta itteni emlékei felidézésével is a helyi közösséget. A lőrinci „Dirifia” c. kötete a SZAC kiadásában jelent meg 2015-ben.
Megtisztelő feladatunk ezeknek a nagyszerű embereknek az életútját felidézni, és példaként állítani a fiatalabb nemzedékek elé. Rengeteg fáradságos munka, önzetlen segítség, folytonos küzdés, hihetetlen kockázatos tettek, sok-sok felemelő pillanat és nagy sikerek fűződnek a közéleti panteon emléktábláira vésett nevekhez. Felsorolhatatlan érdemeik vannak, amiért a kerület lakóinak kisebb-nagyobb közössége nem tud elég hálás lenni. Köszönjük nekik, hogy voltak, és minden erejükkel a település jobbá tételén dolgoztak. Adózzunk emléküknek néma főhajtással!
