A Tomory Lajos Múzeum főépületét rövid ideig egy világhírű festőművész is otthonának mondhatta. Erdélyi Ferenc 1937 júliusában vásárolta meg özvegy Kiss Istvánné, született Herrich Leoniától a ma Herrich–Kiss villaként ismert épületet. Erdélyi nem túl hosszú, ám kalandos és mozgalmas életének ez a Magyarországon töltött rövid időszaka – amikor a villát is birtokolta – volt az egyik legzaklatottabb.
Erdélyi Ferenc
Erdélyi Ferenc 1904. május 3-án született Budapesten, apja művezető volt a Braun likőrgyárban,[1] „családja ötszázíziglen tiszta magyar, dunántúliak és háromszékiek”[2]. Tehetsége már tizenéves korában megmutatkozott. 1919-ben felvették a budapesti Iparművészeti Iskolába. Innen a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett át, melynek 1920 és 1923 között volt hallgatója.[3] Itt tanárai között volt Benkhard Ágoston és Rudnay Gyula. „Amilyen erőteljes, férfias a művészete, olyan maga a művész is. Igazi atléta, akinek erőmutatványairól érdekes történeteket mesélnek. De lelke szelíd, tekintetében a művészet hite él.”[4]
Már 18 éves korában sikert aratott műveivel: 1922-ben a Műcsarnok őszi tárlatán kiállították a „Barát-tanulmány” című képét.[5] Grafikai érzéke is már korán megmutatkozott, amikor szintén 1922-ben Veér Imre költő „Balladák” című kötetének tíz versét öt rajzzal illusztrálta. „Rajzai csupa pompás ember-típusok és a balladákkal egységesen művészi harmóniában állanak. Az ember megrajzolása virtuóz, mert nemcsak az egyéni karaktereket, de a típust is kifejezően állítja a szemünk elé.”[6] Ugyancsak 1922-ben jelent meg korának művészeti felfogását elemző írása az „Új Kultúra” című folyóiratban.[7]
1924-ben másfél évi külföldi utazásra indult. Előbb Lengyelországban, Finnországban és Párizsban is megfordult, majd egy évig élt és dolgozott Madridban, ahol a Bellas Artesben önálló kiállítást is rendezett. Két képét („Az élet hídja”, „Charmagnol”) a madridi múzeum vásárolta meg. A nagy lapok hosszú cikkekben méltatták a tehetségét.[8] A La Esfera hasábjain decemberben José Frances hosszú cikkben vázolta fel a művész portréját. A szerző szerint „csodálatra méltó a fiatal művész abszolút tudása a grafikában és kompozícióinak tökéletes felépítése, ami a legmodernebb piktúra nagy mesterei mellé állítja”[9]. Erdélyi Spanyolországba nemcsak művészettel ismerkedett, de profi bokszolóvá is kiképezte magát. A Nouvo Mundoban Frances művészetén kívül boksztudását is dicsérte.[10]
Egyiptom – ahol 1924 végén meglátogatta Alexandriát és Kairót – és Abesszínia (a mai Etiópia) érintésével Algírba érkezett, ahol fél évig a helyi kormányzók és kancellárok portréit festette meg, és 1925. június 15-én jól sikerült kiállítást rendezett a Salle d’Islyben. Nagy szomorúságára Spanyolországban és Algériában sem tudtak sokat a magyarokról, azonban egy előkelő arabtól is kapott megbízást, aki megdöbbenésére teljesen naprakész volt a magyar történelemből. A Szahara szélén találkozott egy vasúti hivatalnok magyar feleségével is. 1925 második felében Losoncon alkotott, közben szeptemberben hazatért, de mindössze egy hónapot töltött itthon, mert már várták New Yorkban és Philadelphiában, ahol kiállították a képeit. Majd egy fél évi párizsi tartózkodást tervezett, ami végül megszakításokkal öt évig tartott.[11]
1927-ben bukkant fel itthon újra, amikor március 26-án kiállított három képet a Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonján. „A vak harmonikás” című olajfestményével elnyerte a Barta Károly mecénás műépítész, elektrotechnikai vállalkozó által felajánlott 400 pengős díjat. Dicsérték erős formaérzékét és bátor színeit, ugyanakkor megjegyezték, hogy „egyelőre idegen hatás alatt küzd”.[12] De nem csak ezért volt nevezetes év az életében 1927, hanem azért is, mert március 5-én feleségül vette Pusztafi Piroskát, egy grafikai szaküzlet tulajdonosának, Pusztafi (Bulatti) Zsigmondnak 1904-ben született leányát.[13] Az asszony követte férjét külföldre, együtt éltek Párizsban. A házasságból egy Katalin nevű leány született.
Erdélyi még az év közepén Brüsszelbe költözött, és itt készült műveiből 1927–1928 fordulóján a Galerié d’Art Kodakban volt gyűjteményes kiállítása, amely átütő sikert aratott. A vallon művészeti folyóirat, a Savoir et Beauté karácsonyi számában „Un Peintre de la Détresse humaine, Francois Erdelyi” címmel Marius Renard hosszú tanulmányban méltatta a rendkívül fiatal, 23 éves művészt.[14] Dicséri témaválasztásait és azt a biztos szemet, „amellyel a mai élet szociális problémáit vásznára veti”[15]. „Különösen kiemeli Erdélyi stílusának férfiasságát, érettségét és eredeti voltát, amely messze felette áll az újabb festő nemzedék kevésbé szolid munkájának.”[16] A brüsszeli szépművészeti múzeum igazgatója szerint „oIyan egyéniséggel állunk szemben, […] aki merészen kiált bele kiállításaink megszokott hangjába”[17].
A belga kultuszminiszter a Korcsma című nagy kompozícióját a brüsszeli Museé Moderne számára vásárolta meg, míg a Parasztok ebédje című olajfestmény a genti múzeumba került, és a kiállított képeinek többsége szintén vevőre talált. A művészt meghívták, hogy három képpel vegyen részt Brüsszelben az 1928 őszén rendezendő nemzetközi kiállításon, és portrémegrendeléseket is kapott.[18] 1928. május 29-én a Paál László Társaság felvette tagjainak sorába.[19] Ezt követően állami ösztöndíjjal Finnországba távozott, majd Svájcon keresztül visszatért Párizsba. 1931 első felében a párizsi Hirschman-szalonban rendezett kiállítása után a kritikusok szerint „az új európai festőművészet elit-gárdájában is első hely illeti meg”[20].
„Otthagytam Párist. Újra becsapott, kisemmizett, megint ténfergő meteque-ké tett, nem tudtam megtanulni a mentalitását, amellyel a pult mellett vörösborfizetéssel kötik a legfontosabb üzleteket. A párisi zárkózott gőgjét. Nem tudtam tovább áltatni magam rossztapétás ötödikemeleti hotelszobában. A műtermemet egyszerűen lezárták előlem, mert nem volt pénzem továbbfizetni. Nem volt erőm nézni – szerelem nélkül – egy asszony reggeli mosakodását, hogy nyolcra a hivatalba érjen. Menekültem az együttléttől, amelyben a kilátástalanság, a nincstelenség visszakérődzteti a múltat, mint gyógyszert, mert a holnap csak unalmasabb, fásultabb lehet a tegnapnál. […] Még bennem élt Páris, az ottani éjszakák, a Pigalle, ott volt a sarkon a műtermem. Négy év lassú, észrevétlen elcsúszása. […] Akkor én már tíz éve nem voltam otthon.” – vallott erről az időszakról Lejtő című, önéletrajzi ihletésű regényében.[21]
1931 nyarát Pozsonyban töltötte, ahol Susanne van Damme belga festőnővel együtt örökítette meg a tájat és az embereket. Kettejük közös kiállítása 1931 őszén volt látható Prágában, Bécsben és Budapesten.[22]
Még 1931-ben megérkezett Hollandiába, ahol a következő éveket töltötte. „Be akartam hozni a párisi tétlenséget, tele voltam lelkiismeretfurdalással. Asszonyok, gyerekek, nagyszerű példányok, akik feljártak hozzám. Magukon hordták az életet. Nem kellett kihámozni a mesterségüket. A nyomor, a fájdalom odarajzolta arcukra a küzdelmet, értelmes, szép, agyondolgozott kezeik voltak. Ahogy leültek, ahogy mozogtak, csupa méltóság, csupa büszkeség.” – emlékezett vissza később regényében.[23] Pieter Kooman esztétikus szerint Erdélyi művészete „hollandiai tartózkodása alatt még elmélyültebb, kifejezőbb, emberibb lett”[24]. 1933-ban átvette az Első Holland Szabad Festőiskola vezetését Hágában – ahol már néhány év óta tanított –, és sikeres kiállítást rendezett.[25] Itt ismerkedett meg második feleségével, Leembruggen Erzsébet Zsófiával.[26]
Ilse Sophie Leembruggen 1900. augusztus 24-én született az ausztriai Hinterbrühlben, holland apától és egy bárói családból származó osztrák anyától. 1922. május 27-én Hágában lépett házasságra Hendrik de Waal amszterdami kakaókereskedővel, és 1923. február 27-én megszületett gyermekük, Robert Ferdinand. De Waallal való házassága nem volt tartós, 1928. január 18-án elváltak útjaik.[27] Azonban Erdélyinek, hogy feleségül vehesse őt, szintén el kellett válnia. Miután 1934 áprilisában utolsó gyűjteményes kiállítását megrendezte Hollandiában, Erdélyi májusban Christian de Moor kíséretében – aki szintén a Szabad Iskola tanára volt – hazalátogatott, hogy előkészítsenek egy őszi hágai magyar kiállítást.[28] Valószínűleg ezt az alkalmat használta ki arra, hogy beadja a válópert. Pusztafi Piroskával kötött házasságát még 1934 végén megsemmisítették.[29] Így már nem volt akadálya, hogy 1935-ben a holland asszonyt feleségül vegye.
Az 1935-ös év ettől függetlenül is mozgalmas volt a számára. Még 1934 utolsó napjaiban az Esher Surrey magángalériában megnyitották a hágai magyar kiállítást Szőnyi István, Bernáth Aurél, Aba-Novák Vilmos, Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc és Pátzay Pál részvételével. Hasonlóan illusztris nevekkel szerepelt együtt a május 15-én megnyílt brüsszeli világkiállításon, ahol azonban Aba-Novákot és Erdélyit különválasztották a többi kiállítótól: „az erőteljesebb színakcentusú képeket a termen kívül, a szemben levő fülke falára akasztottuk, hogy ne zavarja Csók, Szőnyi, Bernáth, Berény és a többiek tónusainak finomságait”[30].
Még 1935 márciusában került ki a holland könyvesboltok polcaira Bloed en Goud címmel egy Ady-verseskötet 30 hollandra fordított verssel és a címlapon Erdélyi Ferenc Adyt ábrázoló rézkarcával.[31] „A festésen kívül ő is sokat áldoz a grafikának, megrendítő hatású bibliai kompozíciókat karcol rézre vagy kiválóan befejezett figurális tanulmányokat készít tollal, fekete krétával. Egy sorozat rézkarca Brüsszelben külön mappában már megjelent.”[32]
A házaspár 1936 nyarán döntött a hazaköltözésről. Erdélyi Ferenc nagy tervekkel és az ezekhez szükséges nagy mennyiségű valutával érkezett, de itthon lejtőre került az élete, és elkezdődött legszerencsétlenebb három éve. Augusztusban megvásárolták a I. kerület Hegyhát utca 35. (ma XII. Hegyhát u. 19.) számú 1455 négyszögöles telket harmincezer pengőért, és Szirmai József tervei alapján megkezdték egy kétemeletes bérház építését.[33] Amíg elkészült, addig Budán éltek több helyen is, legtöbbet a Gellérthegy utca 47. alatt.[34] Itt laktak akkor is, amikor 1936. december 11-én 36 évesen tüdőgyulladásban hosszas szenvedés után elhunyt második felesége, Ilse. December 15-én temették el a Farkasréti temetőben.[35]
Bizonyára a szeretett asszony elvesztése felett érzett gyász is hozzájárult, hogy Erdélyi beletemetkezett a munkába, és a művészetkedvelők teljesen új oldaláról ismerhették meg. Négy hónappal később, 1937. április elején a Cserépfalvi Kiadóvállalat gondozásában megjelent Erdélyi Ferenc első regénye: a Lejtő.[36] Habár a mesélő mondatai mögött felsejlik a festő alakja, mégsem életrajzi könyv volt ez, „a »Lejtő« abszolút realista regény, az analízis a cselekmény mögött van. Első regényem. Még eddig sohasem írtam, de most, hogy hazajöttem külföldről és újra megfogott a magyar szó: meg kellett írnom ezt az égető átélésemet”[37]. Ahogy korábban Hollandiában terjesztette a magyar kultúrát, most hasonlóan cselekedett itthon. A szerző valós tapasztalatai alapján tárta olvasói elé egy kis flandriai halászfalu lakóinak küzdelmét a mindennapi kenyérért. „Gazdagon tartalmas és formailag jól tagolt könyv. […] Írója sok tárgyi ismerettel és élettapasztalattal rendelkezik, ezen túl pedig szinte erotikusan érzékeny stiliszta.” – írta róla Kassák Lajos.[38] A regény népszerűsítésére a szerzőt még a rádióba is meghívták, 1937. április 17-én tartott félórás előadást Viharos halászat Flandriában címmel.[39] Habár 1938. március 4-én édesanyja halálával újabb csapás érte, mégis lassan rendeződni látszott Erdélyi élete, ugyanis 1937-ben megismerkedett harmadik feleségével, Vadas Licivel.[40]
Wittmann Erzsébet Alice 1916. szeptember 19-én született Budapesten. Apja Wittmann Hugó vas- és sportszerkereskedő volt. A család 1919. június 7-én tért át az izraelita hitről a római katolikus vallásra.[41] Lici már egészen fiatal korában megismerkedett az úri sportokkal. 9 évesen, 1925-ben Terézia Ilona nevű nővérével együtt vett részt a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) szezonnyitó műkorcsolya-versenyén.[42] Ezt követően rendszeres látogatója lett a jégpályának. 1927-ben megnyerte az egylet 12 év alatti gyermekek számára kiírt háziversenyét, 1928-ban a BKE városligeti háziversenyén nyert műkorcsolyázó számban.[43] Bátyja, Vadas Marcell 1930 és 1932 között országos műkorcsolya-bajnok volt.
Lici más sportokban is kipróbálta magát: 1930-ban, a gyephokit az Amateur Hockey Club (AHC) színeiben, 1932-ben 100 méteres gyorsúszásban indult az Újpesti Torna Egylet (UTE) képviseletében és 1 perc 34 másodperccel harmadik helyezést ért el.[44] A sprintúszás és a műkorcsolyázás ifjúsági bajnoka volt. A zeneakadémián zongorázni és énekelni tanult. Az érettségi után szerette volna megvalósítani gyerekkori álmát, hogy színésznő legyen.[45] 1932-től használta a Vadas Lici művésznevet.
1933 tavaszáig egy előkelő intézetben nevelkedett Párizsban, ahol megnyerte a „szép leányok korcsolyaversenyét”. Hazatérve énekelni, táncolni, előadni tanult. 1934. november 9-én mutatkozott be a zsűri előtt, és azonnal szerződtette is az egyik budapesti színház.[46] 1934-ben debütált primadonnaként a Moulin Rouge színpadán Vadnay László – Szenes Andor – Hegedüs Tamás revüjében, A drótnélküli szerelemben. „A szereplők élén a kedves, finom, szépen éneklő Vadas Lici áll, aki a többi szereplővel, Pethes Sándorral, […], Feleki Kamillal együtt nagy sikert aratott.”[47]
Ugyan az Újpesti Torna Egylet tagja maradt, de 1935-től más szerepben tűnt fel a sporteseményeken, 1935. január 12-én Moulin Rouge-beli társaival az UTE úszószakosztályának műsoros táncestjén énekelt, január 20-án pedig nem a vízben, hanem a medence szélén vett részt az első önálló női úszóversenyen, ő volt a bemondó.[48]
Vadas Lici nem várt arra, hogy az igazi hazaköltözzön, hanem 1936. január 23-án feleségül ment dr. Hey Ferenc vegyészmérnökhöz. Ez a házasság azonban rövid életű volt. 1937. május 14-én „a nő férje felszólítására kénytelen volt a házasfeleknek Budapesten, VI. Árva u. 16. szám alatt volt utolsó állandó közös lakásáról elköltözni”[49]. Lici visszatért a szülői házba, és még az év folyamán elváltak. Minden valószínűség szerint ebben Erdélyi Ferencnek is lehetett szerepe, aki 1937 nyarán megbízta Czuczor László építőmestert[50] új villája átalakításával.[51]
Az Erdélyi-villa
Az eredeti hosszúkás majorsági épületet a XIX. század végén egy reprezentatív, keresztirányú toldással a tulajdonos Herrich Leonie férje, Kiss István építész alakította át villajellegű nyaralóvá. Özvegy Kiss Istvánné 1929-ben kezdte meg a parcellázást a mai Margó Tivadar és Szélmalom utca közötti területen. Elsőként a korábbi veteményeskertet osztották fel. Ekkor nyitották meg a Katona József utcát és a Tiborc utcát. Az 1930-as évek második felében tovább folytatódott a telekosztás az akkori Rákóczi út, a mai Margó Tivadar utca mentén, majd 1939-ben létrejött a mai Makói utca.[52] A villaépületet 1936 elején még özv. Kiss Istvánné használta nyaralónak.[53]
Az utolsó osztásnak lehetett az eredménye, hogy a Bókay-kerttől elkülönített korábbi villatelket négy részletben adták el, úgy azonban, hogy a villaépület egy nagyobb kerttel (két telek) a Margó Tivadar utca 116–118. alatt maradt, míg a majorsági épületszárny fele már a Margó Tivadar u. 120. és 122. alá esett. Ezt a lecsökkentett villatelket vásárolta meg özv. Kiss Istvánnétól 1937. július 19-20-án Erdélyi Ferenc 33.176 pengő 88 fillér árban,[54] hogy a rajta álló épületet Czuczor László segítségével a maga igényeihez szabja.
A régebbi épületrészen kisebb átalakítások voltak, amelyek főként a falak eltávolításával, építésével és nyílászárók beépítésével járt. Ezek a munkák főként az épület végét érintették, ugyanis itt sofőrszobát és garázst alakítottak ki. A legnagyobb munka a Margó Tivadar utca 120. felőli teljes tűzfal felépítése volt, ugyanis addig ezen a részen az épület másik fele állt, amivel természetes összekötetésben volt a 118. alatti rész is.
Az igazán jelentős változtatás az emeletráépítés volt. A felső szintre vezető lépcsőházat, fent előteret, előszobát és vécét terveztek, továbbá Erdélyi speciális igényeinek megfelelően kialakítottak egy képtárat, nagy méretű műtermet és teraszt. A műteremből a teraszra nagy üvegportálon át lehetett kilépni. A falazatnál felhasznált építőanyag tégla, a fedésnél cserép volt.[55]
Az engedély megadását telekrendezéshez kötötték: „folyamodó köteles a Rákóczi út szabályozása céljára a szabályozási terv szerint szükséges területet a város részére ingyen és tehermentesen átengedni és ebből a célból szabályszerűen felszerelt megosztási engedély iránti kérelmet hozzám a jelen véghatározat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt benyújtani”.[56]
Mivel a telek határai megváltoztak, Czuczor egy igazán profiljába vágó feladatot is kapott: megtervezte és felépítette a villa kerítését. A lábazatos-faléces kerítés – mivel szomszédai ekkor még nem voltak – a tűzfal kivételével teljesen körbeölelte a Margó Tivadar utca 116–118. számú telket.[57]
A tervek 1937 augusztusában készültek, ahogy a statikai számítások és Pántya György földmérő rajza is a telekről, amelyen látszik a majorsági épületrész kettéosztottsága. Az építési engedélyt Erdélyi Ferenc 1937. augusztus 16-án kelt kérvényében igényelte meg.[58] Az építéshatósági tárgyalást és szemlét augusztus 27-én ejtették meg, Csöndes János mérnök láttamozta augusztus 30-án a statikát. Az építési engedélyt Tildy Árpád városi főmérnök és Balogh Géza polgármester 1937. szeptember 14-én írták alá. Erdélyi október 18-án – már mint Pestszentlőrinc, Rákóczi úti lakos[59] – jelentette az építkezés befejezését, amit a hatóság október 22-én szemrevételezett. Ennek alapján 1937. november 4-én az Erdélyi-villa lakhatási engedélyt kapott.[60]
Az Erdélyi házaspár
Ebbe a házba költözött be Erdélyi Ferenc és jövendőbelije. Itt látogatta meg őket 1938. február 20-án Szántó Judit, József Attila élettársa. „Vasárnap Erdélyinél voltam, milyen nagyon okos, tehetséges ember! Az egész világot bejárta, most itthon van 16 év után gazdagon, 34 éves. Féltem őt, mert ha szeretem is ezt a szép ifjúságomból megmaradt értékes barátot, az Attilával való közös sorsáért szeretem. Sokszor, ha beszélni hallom, hiába a vagyon, fiatalság, erő, tehetség, ott lappang az öngyilkossági vágy benne.
Mikor megismertem, 1919-ben, ő volt a festőzseni. 16 éves volt – forradalmár. A többiek is, Arató Tibor szintén ebből az időből maradt komoly barátságunk, mondhatnám mindenkinél közelebb álló barátom. Megnősült és felesége méltó párja jóságban, megértésben, soha ember annyit nem tett értem, mint ők ketten. Hónapok óta itt lakom náluk és szeretettel vesznek körül, most és a múltban, mikor összeroppant idegekkel szeretet után vágytam.
Milyen tiszta idők voltak azok!
Ragaszkodom azokhoz az emlékeimhez, és azokhoz a barátaimhoz. […]
Vasárnap Erdélyinél voltam Lőrincen. Sírni láttam, és asszonyát is, rossz hangulatban töltöttük a délutánt. Bejöttünk a városba és moziba mentünk, egy német filmet néztünk meg. Ostoba »grandiózus« film volt. A hindu síremlék. Onnan majdnem kidobtak bennünket. Annyira felvidultunk ennyi ostobaságra, hogy kedvünk visszatért és elmentünk a Japán kávéházba. Ideges lettem, mert ott ült Attila legrendesebb tanárja, akit igen szerettem, egy házaspárral, akikhez Attilával feljártunk […] Amúgy is olyan erős idegesség fogott el, mert közben értesítettek, hogy a tőlünk oldalra eső asztalnál ül a Szép Szó társaság és a két »özvegy«, ahogy a két nővért nevezik. És Remenyik! Akivel nem találkoztam, és akivel le akartam számolni a Szép Szóban megjelent mocskos támadására. [Remenyik Zsigmond a költő életének szereplőit, köztük Szántó Juditot tette felelőssé és átkozta el cikkében.]
[…]
Erdélyi és az egész társaság az asztalunknál velem együttérezve sajnáltak és aggódtak értem.
Erdélyi olyan szemekkel nézett át az asztalukhoz, hogy egy egyenes pillantásuk nem volt. Azt hitték biztos, mocskos fantáziájukkal, hogy Feri a szeretőm, aki most botrányt akar. Akart is. Ki akarta hívni R.-t párbajra. Röhögnivaló, de ő, ha barát, akkor így viselkedik. Mondta, ha ennyire szívemre veszem ezt a támadást, menjek oda és pofozzam meg R.-t. Ő majd odajön velem. Nem.
De mikor lopva tünedezett a társaság, és R. is az ajtónál termett, elfogott az utálat, és hangosan, az ajtónál megtorpanó R.-t minden gyalázatos szóval pimasz fráternek, szemtelen mocsoknak lehordtam – megállt és sunyi arccal visszafordult, de mikor Feri arcát meglátta, szó nélkül fordult kifelé az ajtón.”[61]
A 34 éves Erdélyi Ferenc és a 21 éves Wittmann Erzsébet 1938. július 18-án házasodott össze. A két esküvői tanú Lici bátyja, dr. Vadas Marcell kereskedelmi magántisztviselő és Básthy Lajos színművész volt.[62] A fiatalasszony „férjhezmenése után a kissé operettesen hangzó Vadas Lici nevet felcserélte a drámai fonetikájú Erdélyi Erzsébettel”[63].
Kellett is a drámai név, mert még csak jegyesek voltak, amikor Lici rábeszélte Erdélyit, hogy támogassa színésznői karrierjét. Együtt mentek el Tarnay Ernő rendezőhöz, aki színpadi játékra tanította az ambiciózus hölgyet. Meg lett az eredménye: a Vígszínház 1938. június 24-én egy évre ösztöndíjas tagnak szerződtette, 80 pengős fizetéssel és azzal a kikötéssel, hogy egyelőre még tanul, majd később egy nagyobb szerepben mutatkozik be a közönségnek. Addig is a Vígszínház minden próbáján jelen volt, elsőként érkezett és utolsónak távozott. 1938. december 16-án a Francia szobalány című darab egyik főszerepébe kellett beugrania: „az amerikai menyasszonyt […] az őzlábú Erdélyi Erzsébet játssza, aki egy festőművész felesége, és ebben a minőségében is festőien szép”[64]. Annak ellenére, hogy csak fél órát próbált előtte, szép sikerrel debütált. Annyira, hogy meghívták a Terézkörúti Színpadhoz is.
Nem sokáig örülhettek azonban a színpadnak, egymásnak és a villának az ifjú házasok, mert a politika belelépett az életükbe. 1938. május 29-én hatályba lépett az I. zsidótörvényként ismert 1938. évi XV. törvénycikk, amely a szellemi szabadfoglalkozású pályáknál legfeljebb 20 százalékban maximálta a zsidó vallásúak részvételét. A törvény hatálya alól felmentést kaptak azok, akik 1919. augusztus 1-je előtt kikeresztelkedtek. Így tehát Erdélyi Erzsébet – aki 1919. június 7-én kiállított keresztlevelével megfelelően tudta bizonyítani keresztény voltát – nyugodtan mondhatta, hogy „én is a nyolcvan százalékhoz tartozom”[65]. De Magyarországon nem lehetett nyugodt senki sem 1938–39-ben.
Még színpadra lépése előtt, decemberben beadta felvételi kérvényét a színészkamarához, azonban 1939 januárjában elharapóztak az események. Január 8-án megkezdték az Axel a mennyország kapujában című darab próbáit a Terézkörúti Színpadon, Erdélyi Erzsébet főszereplésével.[66] Ezt azonban a színészkamara január 17-én kifogás tárgyává tette, ugyanis mint gyakorlatos színésznő, nem lehetett tagja a kamarának, ezért csak ott léphetett színpadra, ahol már szerződése volt, vagyis a Vígben, ott is csak az évad végéig.[67] Bár nem mondták ki, a döntés mögött az I. zsidótörvény húzódott meg. Erre utal, hogy a Terézkörúti Színpad „igazgatósága közölte, hogy hajlandó alávetni magát a kamara másirányú kívánságainak a 80:20%-ot illetően. Néhány színészt – a főszereplők kivételével – kicserélnek az arányszám megjavítására”[68]. A színészkamara választmányi ülése január 21-én – két nappal a tervezett bemutató előtt – titkos határozatban döntött arról, hogy Erdélyi nem játszhatja az Axel primadonna szerepét.[69] A premiert természetesen elhalasztották, Erdélyi szerepét Mezey Mária vette át, nem sokkal később a színház igazgatóját, Salamon Bélát is kitiltották a darabból.[70]
Erdélyi Ferenc 1939. január 25-én adta utolsó magyarországi interjúját. „A festő rezignáltan mondja, hogy amikor ő hazajött Hágából, nagy terveket szőtt, le akart telepedni itthon, villát építtetett a Svábhegyen, életreszólóan bebútorozta a pestszentlőrinci kastélyt…”[71]
A művész 1939 elején Londonba utazott, és soha nem tért haza. Februárban megnyitotta a londoni Wertheim Galerie-ben Diego Riverával közös kiállítását, majd 1939. március 1-jén felszállt a Le Havre-ból Southampton érintésével New Yorkba tartó «Paris» nevű francia óceánjáróra, és végleg elhagyta Európát.[72] Erdélyi Erzsébet végigjátszotta a Vígszínházban az évadot, majd 1939 májusában követte férjét Amerikába.[73]
Francis De Erdely
A művész első kiállítását 1939 májusában a New York-i Magyar Információs Könyvtárban (Hungarian Reference Library) rendezte.[74] „Kiállításának sikere azonban minden eddigit felülmúlt: a realitás világban tudják a legjobban értékelni az emberek Erdélyi Ferenc természetes színeit, a meztelen és sokszor rideg valóságot kifejező erejét. Erdélyi Ferenc nagy sikerét és népszerűségét jótékony munkálkodásra használta fel. Legszebb festményét, az »Árvát« odaajándékozta a »Forster Plan for War Children«-nek, Amerika hadiárvákat felsegélyező jótékony egyesületének, amelynek előkelő támogatói között a Roosevelt-család is szerepel. A képről többszázezer levelezőlapot nyomattak és így a hadiárvák felsegélyezéséért küzdő akciónak valósággal szimbólumává vált.”[75] Felesége első New York-i színpadra lépése októberben volt Erdélyi Mihály operettjében, a Sárgapitykés közlegényben Kabos Gyula mellett játszotta a női főszerepet. „Csodálatosan finom nőies jelenség, sudár alakján gyönyörű modern toalettek, táncos lábának ritmusa egyértékű az amerikaiakkal s egész lényében érzelmes, fordulatos, szerelmes szerepének minden epizódjában, elsősorban is meleg, érdekes és elbájoló nő. Mihelyt a színpadra lépett, villamos középpontjává vált az előadásnak és az is maradt mindvégig.”[76] Az előadáshoz Erdélyi Ferenc kilenc gyönyörű díszletet tervezett. A művészházaspárról 1940-ben érkeztek az utolsó hírek, ezt követően teljesen elfelejtkeztek róluk itthon.[77]
A házaspár 1940-ben még New Yorkban lakott, majd az asszony 1941-ben beadta a válókeresetet, és elváltak útjaik. Erzsébet 1941 májusában Floridába utazott, ahol „Elisabeth de Erdely” néven a Bali Clubban énekelt. Ezt követően üzletvezetőként utazgatott a világban, és 1947-ben Londonban férjhez ment Kenneth F. Harkerhez.[78]
Ferenc felvette a „Francis De Erdely”[79] művésznevet, és Detroitba költözött, ahol tagja lett a művésztársaságnak.[80] Itt első sikereit a spanyol polgárháború alatt, Madridban festett képeivel aratta, amelyeken a háború borzalmai miatt szenvedőket (pl. Anya és gyermeke) ábrázolta. Napi kenyér című képével 1940-ben díjat is nyert, ezt követően minden évben elhozta a legmagasabb helyi elismeréseket. 1942 márciusában az Ebédidő, novemberben az Europe Anno 1942 című képe nyert aranyérmet, 1943-ban A munkásért és az Emlékek faluról című olajfestményéért kapott díjat. Detroitban ismerte meg negyedik feleségét, Edith H. Marcust is.
Hajdu Edit 1912. április 12-én született Budapesten. Apja, Hajdu (Hochmuth) Árpád magánhivatalnok volt.[81] A család 1914-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, és Detroitban telepedtek le. Anyja tanárként, nagybátyja autógyárban dolgozott. Edit ügyvédi diplomát szerzett, és az 1930-as években férjhez ment Benjamin Marcus ügyvédhez. 1940-ben még együtt laktak Detroitban, majd elváltak.[82]
Erdélyi még 1943 decemberében a San Francisco-i de Young Museumban rendezett egyéni kiállítást Meet the Artist címmel, amelyen 27 olajképét, ugyanennyi rajzát, továbbá a háborús ciklusnak nevezett rajzait akasztották ki. Ekkor mutatkozott be először Kaliforniában. A kiállítás 1944-ben bejárta az országot (Kansas, St. Louis, Seattle, Santa Barbara). 1944 őszén a művész a kaliforniai Santa Monicába költözött, itt vette feleségül Edith H. Marcust 1944. október 16-án.[83]
1944 november-decemberében Los Angelesben volt egyéni tárlata, amelyen 29 festmény és 14 nagy méretű rajz vett részt – ezeken amerikai fő témáit: háborút, munkásokat, zenészeket ábrázolt. 1944-ben szerezte meg az amerikai állaDetrmpolgárságot, majd a következő évben Los Angelesbe költözött.
A világháború után kevesebb egyéni tárlata volt, főként rajzaival szerepelt. Egyre gyakrabban nem is maga állított ki, hanem a tárlatok rendezésébe, vagy zsűrijébe választották be. Az elismerések később sem kerülték el: az Egyesült Államokban töltött húsz év alatt 27 díjat nyert, ezek közül csak 1949-ben kilencet.[84] Gyűjtők és múzeumok is vásárolták műveit. 1950-ben Halpiac című képét 1700 dollárra értékelték, a Kártyajáték című pedig 1951-ben első díjat nyert.
Az Egyesült Államokban végre igazán kiteljesedhetett, mind művészként, mind tanárként. 1945-től a Pasadena Art Institute-ban és a Dél-Kaliforniai Egyetemen oktatott rajzot és festészetet, majd az egyetem művészeti részlegének vezetője lett. 1948-tól a Los Angeles-i Jepson Art Institute csapatát is erősítette.[85] Később tanítványai – akik csak „Papa Francis”-nak nevezték – úgy emlékeztek rá vissza, hogy nagy hatással volt a művészetükre. Nemcsak a nagy intézményekben, de vidéki kisebb művészcsoportokban is oktatott az érdeklődőknek festészet és rajztechnikát, illetve az egyetem nyári szemináriumaiban is részt vett.
Francis De Erdely (korábban Erdélyi Ferenc) Los Angelesben hunyt el 1959. november 28-án hosszú betegség és több műtét után.[86] Halála után kollégái a nevével alapítványt hoztak létre a rászoruló, nélkülöző tanulók számára, 1962-ben pedig megalapították a Francis de Erdely-emlékdíjat, amelyet a Dél-Kaliforniai Egyetem kiemelkedő ifjú művészdiákjai kaphattak meg.[87] Hagyatékát a Smithonian Intézetben őrzik.[88]
Erdélyi Ferenc alkotásai az első világháború utáni művészet útkeresését reprezentálták. Visszafordult a klasszikus mesterekhez, korai műveit példaképéhez, Goyáéhoz hasonlították, de érezhető bennük a németalföldi művészek hatása is. Amerikában „Magyarország Van Gogh-jának” hívták. Jellemzően nagy méretű vásznakat festett, de amerikai évei alatt egyre inkább a grafika felé fordult. Témaválasztása és neorealista stílusa miatt már fiatalon az „emberi szenvedések festőjének” nevezték.[89] Ezt megerősítette a spanyol polgárháború idején, és a második világháború alatt készített rajzaival és festményeivel, melyekkel tematizálni tudta az 1940-es évek amerikai háborús művészetét. Tagja volt az American Watercolor Societynek, és 1958-ban a londoni Royal Society of Arts tagjai közé is beválasztották.[90]
Miután 1939-ben a házaspár emigrált, a villát dr. Szekeres Endre nyugalmazott gazdasági akadémiai tanár bérelte Erdélyitől[91], majd a második világháború után államosították, és szociális bérlakásokat alakítottak ki benne. Az épületet 2015-ben megkapta a Tomory Lajos Múzeum, mely 2019-ben költözött ide.
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2018. július 27–29. kiegészítve 2021. július 5–7.
[1] Idősebb Erdélyi Ferenc 1875. október 18-án született paraszti családban a Győr megyei Alsóvámoson (ma Vámosszabadi része). Hat elemit végzett, majd ecetgyári tanfolyamra járt. 1894-től 1900-ig katonai szolgálatot teljesített, leszerelését követően a Braun Testvérek Rt.-nél alkalmazták. 1900-ban vette feleségül László Máriát, akitől Ferencen kívül 1901-ben Mária nevű lánya is született. Az első világháborúban törzsőrmesterként vonult harcba, 1915 márciusától 1920 januárjáig orosz fogságban volt. 1920-ban visszatért az Üllői úti Braun-gyárba, ahol ecetgyár-vezető lett. 1938-ban elvesztette feleségét. 1941-ben házasodott meg újra. Második feleségétől, a nála harminc évvel fiatalabb Dobai Máriától egy gyermeke született. 1945-ben igazolóbizottság elé került, amely kimondta, hogy „ő is németbarát kijelentést tett, és ha nem is volt kifejezetten fasiszta vagy náci, a demokratikus társadalomban káros, és mint ilyen, állásában nem volt megtartható. Magas koránál fogva nem állásvesztésre, hanem nyugdíjazásra ítélte a Bizottság.” Budapest Főváros Levéltára (BFL) XVII. 1709 1945 igazolási ügy 352/a Erdélyi Ferenc
[2] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[3] doktori.mke.hu/about/hallgatoi_adatbazis.php/e
[4] Budapesti Hírlap 1928. február 26. 14. o.
[5] MOLNOS Péter: Elfeledett életművek. Erdélyi Ferenc (1904–1959), Artmagazin, 2004. május.
http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/erdelyi_ferenc_1904–1959.1879.html
[6] 8 Órai Újság, 1922. december 23. 5. o.
[7] MOLNOS, http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/erdelyi_ferenc_1904–1959.1879.html
[8] Prágai Magyar Hírlap, 1926. november 5. 4. o.
[9] 8 Órai Újság, 1925. szeptember 2. 4. o.
[10] José Frances: Un artista húngaro en España Francisco Erdelyi. In: La Esfera, XI. évf. 572. szám. 1924. december 20. 8–10. o. és José Frances: El pugilista hungaro. In: Nuevo Mundo, XXXII. évf. 1616. szám. 1925. január 9.
[11] 8 Órai Újság, 1925. szeptember 2. 4. o., Prágai Magyar Hírlap, 1926. november 5. 4. o., és 1931. július 19. 14. o.
Több újságcikk szerint Egyiptom után eljutott a Távol-Keletre is, ahol Szingapúrban és Sanghajban volt kiállítása, illetve festett a polgárháborús Spanyolországban is. Pl.: Amerikai Magyar Népszava, 1940. február 8. 4. o.
8 Órai Újság, 1925. szeptember 2. 4. o., Prágai Magyar Hírlap, 1926. november 5. 4. o., és 1931. július 19. 14. o.
[12] Újság, 1927. március 27. 17. o., Budapesti Hírlap, 1927. március 27. 19. o., Pesti Hírlap, 1924. november 23. 2. o., 8 Órai Újság, 1923. december 30. 3. o., Bangha Béla (főszerk.): Magyar Kultúra. 14. évf. 1927. 722. o., https://www.mutargy.com/paintings-graphics/erdelyi-ferenc-ivok-1926-
[13] Budapest II. kerületi házassági anyakönyv, 59/1927.
[14] Magyar Művészet, 4. évfolyam, 1928. 660. o. és http://www.kieselbach.hu/alkotas/irgalmassag_-1928_11197
[15] Magyarság, 1928. január 17. 14. o.
[16] Budapesti Hírlap, 1928. január 18. 12. o.
[17] Budapesti Hírlap 1928. február 26. 14. o.
[18] Napi Hírek (MTI) 17. kiadás, 1928. február 4. és Budapesti Hírlap, 1928. január 18. 12. o.
[19] Magyarság, 1928. június 1. 11. o.
[20] Prágai Magyar Hírlap, 1931. július 19. 14. o.
[21] Erdélyi Ferenc: Lejtő. 9–10. o. és 29–30. o.
[22] Prágai Magyar Hírlap, 1931. július 19. 14. o.
[23] Erdélyi Ferenc: Lejtő. 116–117. o.
[24] Budapesti Hírlap, 1934. május 25. 10. o.
[25] Pesti Hírlap, 1933. szeptember 19. 10. o.
[26] A magyar anyakönyvi gyakorlatban a külföldiek nevét is magyar formában írták, így Erdélyi Ferencné is magyar keresztnevekkel szerepelt budapesti halotti bejegyzésében.
[27] Hendrik de Waal még az év júniusában újra megnősült. https://www.openarch.nl/
Registration: https://www.openarch.nl/show.php?archive=hga&identifier=7D7BEA44-804F-4879-A17C-33A163AC0655&lang=en&six=1
Marriage on May 27, 1922 in ‘s-Gravenhage (Netherlands): https://www.openarch.nl/show.php?archive=hga&identifier=FBAD9D81-F1E7-4325-8FE0-3C4393EF04B0&lang=en&six=3
Divorce on January 16, 1928 in ‘s-Gravenhage (Netherlands): https://www.openarch.nl/show.php?archive=hga&identifier=3D2DE938-70B2-428A-B254-B969E3F88C01&lang=en&six=2
Marriage on June 14, 1928 in Laren (Netherlands): https://www.openarch.nl/show.php?archive=nha&identifier=d3100c2c-2c09-4d6c-97a6-aec1e3be1fce&lang=en&six=41
[28] Budapesti Hírlap, 1934. május 25. 10. o.
[29] Erdélyi Ferencné sz. Pusztafi Piroska lányával még 1937-ben is Párizsban lakott. BFL XV.37.d 150234/1
[30] Budapesti Hírlap, 1935. március 19. 8. o.
[31] Budapesti Hírlap, 1935. március 31. 19. o.
1937-ban József Attilát is lerajzolta a Siesta szanatóriumban.
Tasi József: József Attila és az Európai Költők Antológiája. In: Magyar Könyvszemle, 1976. 3. sz. 154. o.
[32] Budapesti Hírlap 1928. február 26. 14. o.
[33] A villát 1941 nyarán Erdélyi 26 ezer pengőért adta el a Magyar Wayss és Freytag Rt-nek.
Magyarság, 1936. augusztus 15. 25. o. és Építőmesterek Lapja – A Munkaadó, 1936. szeptember 10. 5. o., Fővárosi Közlöny 1941. július 4. 735. o.
[34] Az épület Budapest ostromakor elpusztult.
[35] Esti Kurir, 1936. december 15. 13. o. és Budapest I. kerületi halotti anyakönyv, 1900/1936.
[36] Literatura, 1937. április 1. 126. o.
[37] Színházi Élet, 1937. 14. szám, 1937. március 28-tól április 3-ig, 92. o.
[38] Szocializmus, 1937. május 1. 235–236. o.
[39] Magyarország, 1937. április 17. 16. o.
[40] Neve különböző alakokban (Lici, Licy) jelent meg az újságokban.
[41] Budapest VII. kerületi házassági anyakönyv, 907/1909.
[42] Pesti Hírlap, 1925. január 6. 16. o.
[43] Pesti Hírlap, 1927. február 4. 22. o. és Magyarország, 1928. február 4. 14. o.
[44] Nemzeti Sport, 1930. november 18. 12. o. és Pesti Hírlap, 1932. szeptember 18. o.
[45] Újság, 1939. január 25. 10. o.
[46] Esti Kurir, 1934. november 10. 10. o.
[47] Esti Kurír, 1934. november 18. 10. o.
[48] Pesti Napló, 1935. január 10. 16. o. és Sporthírlap, 1935. január 23. 6. o.
[49] BFL VII. 180. 1937 2133
[50] Czuczor érsekújvári származású szülők gyermekeként Budapesten született 1896. november 13-án. Építőmesteri szakképzettségét 1931-ben szerezte. Kezdetben főként a II. kerületben volt a székhelye, és kisebb munkák tervezését, kivitelezését vállalta, például 1933-ban és 1935-ben lábazatos kerítéseket a I. kerületben. Ugyanekkor közérdekű munkákat is végzett. 1934-ben cége elnyerte az elektromos művek kőbányai Villám utcai transzformátorállomásának a felépítésére kiírt pályázatot, 1936-ban pedig a Batthyány téri Szent Anna plébániatemplomnál kapott kétszer is kőművesmunkákat. 1937-ben viszont nagyon beindult az üzlet. Miután a pestszentlőrinci munkát elvállalta, még három nagy megbízatása is akadt: a rózsadombi Veronika-kápolnán dolgozhatott, továbbá a fővárosi polgármesteri hivataltól restaurálási munkákra, a Magyar Király Államvasutak Budapesti Üzletvezetőségétől pedig építési és tatarozási munkákra kapott megbízást, harmincezer pengős összegben. A nagy siker hatására a VIII. kerületbe költözött és 1940. május 1-jén irodát nyitott a József körút 15-ben. Ugyanekkor a Magyar Építőmesterek Egyesületének választmányi tagja lett. Hogy közszállításokat vállalhasson, 1943-ban „Czuczor László építőmester” néven céget alapított, cégvezetője Bratetz Ferenc építész lett. Hiába volt azonban Czuczor sikeres, és fejlődött cége ekkoriban, a háború az ő tevékenységére is rányomta a bélyegét. 1944-ben óvóhelyépítő iparossá nevezték ki, illetve kárhelyreállításra is jelentkezett. 1946 januárjában az újrakezdés jegyében 1000 négyszögöles üzemi telket keresett és ő végezte a I. Győri utca 8. számú ház helyreállítási munkálatait. Még 1945-ben rendbe hozta József körút 2. alatti lakását, majd ide költöztette irodáját, amely azonban már nem sokáig működhetett. Az 1948. március 25-én kiadott 3500/1948. számú kormányrendelet alapján ugyanis „államosították a száz főnél több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket, ill. az olyan 100-nál alacsonyabb létszámúakat is, ahol azt az államgazdaság vagy a hároméves terv érdeke megkívánta”. 1948. március 30-án az építési és közmunkaügyi miniszter vállalatvezetőnek Varga Ferenc építkezési munkavezetőt rendelte ki a Czuczor László cég élére, amely 1948. július 10-ig még önállóan működött, akkor öt másik kis építőipari üzemmel összevonva létrehozták a 3. számú Lakásépítőipari Nemzeti Vállalatot, majd a 6. számú Nemzeti Lakás és Középítő Vállalatot, amelynek székhelye Czuczor irodája, a József körút 2. volt. 1949. január 27-én a céget véglegesen megszüntették, jogutódja az Országos Lakásépítési Nemzeti Vállalat lett. Czuczor László ezt követően diszpécserként dolgozott 1954. április 20-án bekövetkezett halálig.
[51] Egy Erdélyi Ferenc nevére 1937. szeptember 20-ára datált kézbesítési íven az ügyvédje és a sógora mellett szerepel leendő anyósának a neve is. BFL V. 473. f. Építési iratok (1926–1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[52] https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTerkeptar/4519/view/?pg=2&bbox=4802%2C-4614%2C7508%2C-3079
https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTerkeptar/4535/view/?bbox=-8598%2C-10165%2C15977%2C170
[53] A Budapest és környékének betűrendes távbeszélő névsorának 1936. májusi kiadásában Pestszentlőrinc alatt (388. o.): „Kiss Istvánné özv. magánzó, Herrich Károly-u. 46. (Üzemben VII/1–XI/30-ig)”
[54] Erdélyi ingatlanügyeit sógora, dr. Bozóky Jenő ügyvéd intézte, akinek 1937. június 22-én megbízást adott, hogy Magyarország területén bárhol ingatlant vásárolhat a részére. BFL VII. 160. 1937 0429 és BFL XV.37.d 150234/1
[55] BFL V. 473. f. Építési iratok (1926–1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[56] Pestszentlőrinci építési engedélyek, 435/1937. (Tomory Lajos Múzeum)
[57] BFL V. 473. f. Építési iratok (1926–1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[58] Ekkori lakcíme II. Vitéz u. 42.
[59] Erdélyi Ferenc lakcímeként A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsorának 1939. májusi kiadásában (97. o.) Pestszentlőrinc, Herrich Károly-u. 46, a Budapesti Közlöny 1941. március 22. számában (3. o.) Rákóczi-ut 47. szerepel.
[60] BFL V. 473. f. Építési iratok (1926-1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[61] Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. Noran Kiadó, Budapest, 2005. 48–51. o.
[62] Budapest VI. kerületi házassági anyakönyv, 1120/1938.
[63] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[64] Az Est, 1939. január 3. 8. o.
[65] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[66] Esti Kurir, 1939. január 8. 10. o.
[67] Magyar Nemzet, 1939. január 18. 13. o.
[68] Az Est, 1939. január 20. 8. o.
[69] Az Est, 1939. január 22. 8. o.
[70] Az Est, 1939. január 24. 8. o.
[71] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[72] Ujság, 1939. január 25. 10. o. és New York Book Indexes to Passenger Lists, 1906–1942: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QG2Q-STYY
[73] Ehhez a Budapesti Rendőr-főkaptányságon 1939. március 21-én útlevelet állítottak ki a számára, amelybe az Amerikai Egyesült Államoktól 1939. április 20-án kapott vízumot. 1939. május 15-én egy peren kívüli esküt, úgynevezett affidavitot kellett tennie, amelyben bejelenti, hogy Pestszentlőrincen, a Rákóczi úton, az Erdélyi kastélyban lakik, a Vígszínházban színésznő, és elismeri, hogy férjét megy ki meglátogatni. Hat hónapig fog New Yorkban tartózkodni, odafelé első, visszafelé turista osztályon utazik az Italia hajóstársaság járatán.
BFL VII. 179.a. 1939. 0356. és Ujság, 1939. május 11. 10. o.
[74] Amerikai Magyar Népszava, 1939. május 18. 5. o.
[75] Esti Újság, 1940. április 27. 12. o.
[76] Amerikai Magyar Népszava, 1939. október 17. 5. o.
[77] Magyar Lapok, 1940. május 17. 8. o.
Egy kivétellel: az adóhatóság nem felejt! Erdélyi Ferenc, Pestszentlőrinc, Rákóczi utcai lakos 132 pengő köztartozással az 1939. évről hátralékban maradt, ezért 1943-ban körözést adtak ki ellene.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, 1943. október 28. 533. o.
[78] England and Wales Marriage Registration Index, 1837-2005: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVDS-BKFH
[79] Nevét több formában is használta: szerepelt Francois Erdelyi, Francis Erdely és Francis De Erdely néven is.
[80] Detroitban első kiállítását 1940. február 5–17. között a Hudson Arts Galleriesben rendezte. Amerikai Magyar Népszava, 1940. február 8. 4. o.
[81] Budapest V. kerületi házassági anyakönyv, 224/1910.
[82] United States Census, 1930: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X7MP-833
United States Census, 1940: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:KHSP-4MN
[83] California, County Marriages, 1850-1952: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:K86T-RNX
[84] U.o.
[85] http://www.francisdeerdely.com/
[86] Oakland Tribune, 1959. november 29.
[87] Los Angeles Times, 1962. június 10. és 1964. június 27.
[88] Edith De Erdely 1970. július 25-én halt meg.
California, Southern District Court (Central) Naturalization Index, 1915-1976: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:KXQM-B69
https://www.findagrave.com/memorial/158801212/francis-deerdely
https://www.findagrave.com/memorial/85377752/edith-deerdely
[89] Magyar Művészet, 4. évfolyam, 1928. 660. o. és http://www.kieselbach.hu/alkotas/irgalmassag_-1928_11197
[90] Los Angeles Times, 1959. november 29.
[91] Az ügyletet a távollévő festő nevében sógora, dr. Bozóky Jenő ügyvéd intézte.
