Az Üllői út és a Petőfi utca sarkán lévő telket 1891-ben vásárolta meg 289 forint 56 krajcárért a Budapest Munkás Családház Építő Egylettől Kokály Ignác nyomdai művezető, az egylet elnöke.[1] Kokály talán épületet is emeltetett ide, ugyanis négy évvel később már 1000 forintért adta tovább Hidl Lajos budapesti vendéglősnek és feleségének. Hidl 1911 februárjában elhunyt, így felesége 1911 júniusában két részre osztva adta el a pestszentlőrinci ingatlant.
A Petőfi utca 2/b-re Szabó (Schlesinger) Sándor építette fel Vincze Pál erzsébetfalvai kőművessel 100 m2 alapterületű, kétszobás lakóházát 1912-ben.
Az Üllői út 171. (később Üllői út 175. ma Üllői út 515.), illetve Eperfasor (ma Petőfi) utca 2/a számú telek vevője, Borhy László, a saroképületre 1911. július 31-én nyújtotta be az építési kérvényét. A 360 m2-es házban egy utcai szobakonyhás lakás mellett hét üzlethelyiséget alakítottak ki, a tervező a pestszentlőrinci Szabó Gábor kőművesmester volt. Az épület 1911 végére elkészült, Wekerle Károly kőműves 1911. december 16-án nyitotta meg az Üllői úti fronton benne kávéházát, melyet 1913-ban vett át Polaschek Tamás[2], aki átalakításokat követően Központi kávéház néven nyitotta meg ismét. 1920-ban Bántó Ferenc vette át, majd az 1920-as években Tittel András vezette.
Borhy 1916 tavaszán egy udvari szobát épített és átalakításokkal – a kivitelező Wekerle Károly volt – mozit rendezett be a sarkon. A helyszíni szemlén, április 15-én az átalakításhoz az alábbi biztonsági kikötéseket fűzték: „A vészkijárati ajtók 1.40 m. szélességűek és kifelé nyíló csapó ajtók legyenek zárak nélkül. Az udvar felőli előtér ajtó, szellőztető felülvilágító szárnnyal láttassék el, a két closettet elválasztó fal a menyezeten alul 0,95×1.00 m. méretben, mint szabad nyílás képezendő ki, levegő járatnak.- A closettnek víz öblítésre, vagy esetleg tőzeg szóró closettekkel szereltessenek fel. A kötőgerenda a függesztői oszlopokhoz kov. vaspántokkal legyenek felfüggesztve, a födém gerendák pedig a mestergerendákhoz, anyás csavarokkal felkötve, a födém maga tűzbiztos legyen.- A vetítő nyílása a nézőtér felé, vaslemezből készült tolórésszel látassék el. A vetítő kamra padozata is tűzbiztos legyen. Végül végrehajtandók a helyszíni szemle adott utasítások.”[3]
A Béke mozgó az I. világháború közepén nyereséges vállalkozás lehetett, ugyanis ekkor folyamatosan nagyszámú katonaság tartózkodott a településen, valamint éppen a Petőfi utcán húzódott végig a Budapest védelmére kialakított védelmi vonal. 1918 februárjában a mozi üzemeltetésébe beszállt Bodnár Sándor, a Magyar Athletikai Club (MAC) európai hírű labdarúgója is, azonban nem sokáig, a mozi ugyanis húsvétkor, 1918. március végén megszűnt.[4]
Borhy még 1913-ban a ház felét eladta feleségének, de 1918 augusztusában visszavásárolta, és 1918. szeptember 2-án Borhytól Árendássy Imre patikus és felesége vette meg, akinek „gyógyszertára először a Baumeister-házban volt, majd a Béke mozi megszűntével jelenlegi helyére költözött”.[5]
Nagylángi Árendássy Imre László József 1882. február 28-án született Kalocsán, a kalocsai érseki főgimnáziumban, illetve a kiskunhalasi református gimnáziumban tanult. 1903–1905 között a budapesti tudományegyetem gyógyszerészettan szakát végezte el, kezdetben dolgozott Kalocsán, Ákoson és Krompachon, majd 1906-tól okleveles gyógyszerészmesterként a Csillag drogériát vezette a Blaha Lujza térnél. 1906-ban vette feleségül Helfy Irént, ekkor a Dohány utcában lakott, fiúk, László szintén a VII. kerületben született 1907-ben. 1912-ben a kerekegyházi, majd a tarnamérai gyógyszertárat bérelte.
1914 áprilisában kapott jogot, hogy Pestszentlőrincen a második gyógyszertárat – az első a Bernolák-patika volt – Flóra néven (melyet édesanyjáról nevezett el) megnyithassa az Üllői úton. Gyógyszertárát először a Baumeister Ottó tulajdonában lévő épületben (akkor Üllői út 179., ma Üllői út 519.) rendezte be,[6] majd 1918-ban megvásárolta a Petőfi utca sarkán álló épületet és patikáját ide költöztette. 1917-től községi, majd városi képviselőtestületi tag volt. Tagja volt a Pestszentlőrinc Kaszinónak, a Katolikus Körnek, és a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületének. „Mint ember, a csendes dolgozók táborába tartozott. A földi hiuságokat, dísz és tiszteletbéli pozíciókat mindig szerényen hárította magától. A képviselőtestületnek vagyoni helyzete révén volt tagja. […] Árendássy Imre, a szegények és az ifjúság támogatásában kötötte le erkölcsi és anyagi erőinek azt a részét, melyet családján, otthonán, foglalkozásán kívül a köznek szentelhetett. Őt méltán – a szó nem képletes értelmében – hívhatjuk a szegény betegek gyógyítójának.”[7]
Árendássy Imre 1918. december 7-én a Petőfi utca 2/b számú telket is megvásárolta, melyet később eladott. A saroképületet 1923-ban egy négyszobás udvari lakással bővítette ki, 1933-ban két üzlethelyiséget szobává alakíttatott. 1927-ben a telekre egy garázst is építettek, a család ugyanis automobillal is rendelkezett. 1929-ben Árendássyné kiváltotta a személyautó-fuvaros (taxi) ipart, melyet 1941-ig űzött.
Árendássy Imre 1938. április 28-án hunyt el Budapesten – ekkor is Pestszentlőrincen, az Üllői út 175. alatt lakott, a cím megegyezett a gyógyszertáréval – a pestszentlőrinci temetőbe temették. Árendássy még halála előtt, 1938 áprilisában nagybetegen, a ferencvárosi Benedek-klinikán feküdve kérvényezte a belügyminisztériumtól, hogy a patika jogát a fia, László kapja, aki 1930-ban szerzett oklevelet és Pestszenterzsébeten volt gyógyszerész.[8]
1938-tól Árendássy László vezette a patikát. 1945. augusztus 18-án az épületet eladta a pestszentlőrinci Vörös Jánosnak és társainak, azonban ezt a szerződést 1945. december 18-án megsemmisítették, de Vörös János, Gréczi Artúr és Dezse Lajos kereskedők 20 évre bérleti jogot szereztek 3 utcai és 7 udvari helyiségre.
Árendássy László a gyógyszertárát 1950-ig vezette, majd az államosítás után a vezető dr. Grózinger Sándorné lett, Árendássy László pedig Ceglédbercelen lett gyógyszerész.[9] Hivatalosan csak a patikát államosították, s ezt a Gyógyszertár Vállalat 1953-ban át is alakíttatta. A ház – legalábbis részben – Árendássyék tulajdonában maradt, így történt, hogy Árendássy Imréné Helfy Irén a Petőfi u. 2/a alatt hunyt el 1961-ben.
Az 1956-os harcokban az épület sérüléseket szenvedett, melyeket azonban hamarosan kijavítottak. 1972-ben, míg a Petőfi utca felőli részen a gyógyszertár volt, addig az Üllői úti (akkor Vörös hadsereg útja) fronton, illetve az udvari részen lakások voltak, s ekkor Árendássy László is még társtulajdonosként szerepelt. Amikor a Thököly úti szakrendelőben nyitottak patikát, az itteni gyógyszertárat bezárták, helyére hamarosan világítástechnikai szaküzlet költözött.
1999–2001-ben a tulajdonos Hangya 529. Ingatlanhasznosító Bt. a tetőteret beépítette, a lakásokat ismét üzletté alakította, összesen 6 üzletet (gazdabolt, biztosító, ruházati, rövidáru üzlet, műszaki, női-férfi fehérnemű bolt) és egy négyszobás lakást hozva így létre az épületben.[10]
Az épület 2022 őszén szigetelést és új festést kapott.
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2022. február 27. (kiegészítve: 2022. november 14.)
A cikk kutatószolgálati megkeresésből született.
[1] BFL XV. 37. d. 149922. hrsz.
[2] Polaschek (Polacsek, Pollacsek) Tamás (1850–1933) kávés. 1913 szeptemberében feljelentették, hogy engedély nélkül mér italt, folytat kávéház ipart, ezért 1914 márciusában zár alá vették a mérőedényeit. 1917-ben özvegyként házasodik újra a IX. kerületben, 1933-ban hunyt el Pestszentlőrincen, a Kossuth Lajos u. 97. szám alatt.
[3] BFL IV. 402. 1. 113. d. Borhy László
[4] Pestszentlőrinci Lapok, I. évf. 1. sz. 1918. február 10. 3. o.
[5] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 19. sz. 1938. május 6. 3. o.
[6] BFL VII. 225. 1917. 0081.
[7] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 19. sz. 1938. május 6. 3. o.
[8] BFL VII. 180. 1938. 0762.
[9] Szmodits László: Budapest XVIII. kerületének gyógyszerésztörténete 1950-ig. Budapest. 2018.
[10] BFL XV. 17. d. 329. 149922. hrsz.
