BÓKAY ÁRPÁD
(Pest, 1856 – Budapest, 1919) orvos, egyetemi tanár
Orvos családból származott, édesapja híres gyermekorvos és egyetemi tanár volt. Bókay Árpád édesapjához hasonlóan a budapesti egyetemen oktatott orvostanhallgatókat. A gyógyszerek hatásait, alkalmazását tanította. Sokat foglalkozott a magyar gyógyvizek, gyógyfürdők népszerűsítésével. Tudományos munkájáért a király nemességet adományozott neki, ezért 1896-tól Bókaynak írhatta nevét. Felesége Herrich Károly lőrinci birtokos lánya, Herrich Szidónia lett. Bókay sokat tett Pestszentlőrinc fejlődéséért: amikor a család házhelyek eladásába kezdett, a Herrich család nevében iskola és templomok számára telket adományozott. Bókaynak is köszönhető, hogy a folyamatosan növekvő Pestszentlőrinc önálló nagyközséggé vált 1910-ben.
Városrész, utca, iskola viseli nevét. Az egykori Herrich-Bókay nyaraló kertje ma a Bókay-kert, a kerület szabadidőközpontja. Itt, a kertben áll szobra is, melyet 1997-ben avattak fel.
TUDTAD-E, HOGY…
… Bókay Árpád balneológus is volt?
A magyarországi fürdőhelyek, különösen a gyógyfürdők ma a legkedveltebb célpontjai a magyar és külföldi pihenni vágyóknak (pl. Hévíz, Zalakaros). Ki ne töltene szívesen egy-két hetet szép környezetben, a különböző élménymedencék partján, nem beszélve arról, hogy a gyógyvizekkel bizonyos betegségeket is jól lehet kezelni, gyógyítani. A hazai gyógyfürdők, fürdőhelyek fejlesztését segítette Bókay Árpád is. Nemcsak tanította, melyik víz, gyógyfürdő milyen betegség gyógyítására való. Orvosi egyetemi tanítványait rendszeresen tanulmányi kirándulásokra vitte magyarországi fürdőhelyekre. Akkoriban még Erdély és a Felvidék is Magyarországhoz tartozott, sok szép fürdőhellyel, az egyiken még utcát is elneveztek róla, mert sokat segített a fürdők reklámozásában, fejlesztésében. Ezért hozta létre barátaival, munkatársaival a Balneológiai Egyesületet is. A balneológia ugyanis nem a bálnákkal, hanem a gyógyforrásokkal, gyógyvizekkel, alkalmazásukkal és hatásaikkal foglalkozó tudomány latin neve (magyarul gyógyfürdőtan).
… Szidóniát, későbbi feleségét szinte első látásra megszerette?
Így írt erről 1910 körül:
„Az első félóra alatt éreztem, hogy jó barátok lettünk. Láttam, hogy nem csalódtam; a külső, ami lenyűgözött, fogva tartott, nem csalt, s a személyes érintkezés csak megerősített abban, hogy egy, az akkori leánysablontól elütő, tartalmas, tanult, karakteres, magára tartó, de emellett szerény, kedves víg kedélyű lányka van előttem, aki olyan, amilyennek én elképzeltem, s amilyennek én leendő feleségemet elgondoltam. Ruházata falusiasan egyszerű volt. Ma is előttem van gyöngytyúk ruhájában, amint én neveztem így el. Sötétszürke, félgyász perkál ruha fehér borsónyi pettyekkel. Haja középen elválasztva és simán fésülve, hátul lent egy kis konttyal. Ha mosolygott, jobb és bal arczán kis gödröcske támadt. Arcza piros volt a falusi naptól, s kissé lesült. Hangja meleg, mezzosoprán…”
… Bókay Árpád a Szentlőrinci Polgári Kör elnöke volt?
1900-tól Bókay, mint a Szentlőrinci Polgári Kör elnöke támogatta Pusztaszentlőrinc önálló községgé válását. Az önállóság elérésére Bókay a kör 5 tagú küldöttségével az illetékes hivatalnokhoz, a megyei alispánhoz ment. A Herrich-örökösök, azaz felesége és annak leánytestvérei nevében 9 holdnyi területet ajánlottak fel, hogy a leendő községnek legyen egy kis vagyona. Az önállóságot nem volt könnyű elérni. Nagyon sok vita folyt arról, hol legyen Kispest és Pestszentlőrinc között a határvonal. De végül 1908-ban népszavazást tarthattak a Lőrinciek. Ez sikeres volt, így 1910-ben megszületett Pestszentlőrinc nagyközség. A Pestszentlőrinciek többsége számára a legfontosabb közlekedési lehetőség az Üllői úti villamosvonal volt (a mai benzin- és dízelmotoros buszok még nem léteztek). Bókay is támogatta azt a javaslatot, hogy az Üllői úti villamos gyakrabban járjon, olcsóbb legyen a jegy, sőt az állomásokon rendes fűtött váróterem és illemhely (WC) legyen. Erre az utóbbira azért volt szükség, mert a villamos még jobban hasonlított a hagyományos vasutakra mint a mai villamosra, távolabb voltak a megállói, és csak óránként, félóránként járt.
