100 éve alapították a Benkő Textilipari Részvénytársaságot

A Wlassics Gyula – Garay – Bókay Árpád utca sarkán 100 éve épült fel egy kisebb, 150 munkást foglalkoztató gyár. A Benkő család igazgatása alatt álló üzem a II. világháborúig szerény nyereséget biztosított tulajdonosainak, majd az államosítás után raktárként hasznosították. Azon ritka gyártelepek egyike volt, melyben az 1990-es évektől a közelmúltig gyártás folyt, azonban 2022-ben az egykori Benkő-gyár üzemépületeit teljes egészében elbontották.

A Benkő Textilipari Részvénytársaságot 1923. július 26-án Pestszentlőrincen alapította meg szövő- és hímzőipari áruk előállítására 10 millió korona alaptőkével három gyulai vállalkozó[1]: idősebb Benkő János[2] építőmester, ifjabb Benkő János[3] (1893–1948) építész és dr. Martos József ügyvéd.

Gyártelepüket a Garay utca és a Wlassics Gyula utca sarkán építették fel, ifjabb Benkő János tervei alapján. A szóban forgó három telek (Wlassics Gyula utca 111./Garay utca 16. – Garay utca 18. – Garay utca 20./Bókay Árpád u. 126., összesen 750 négyszögöl) 1916-ban még gróf Széchényi Péter és társai nevén volt, hat istálló állt rajta. Azonban 1918 után megszűntek a rókafalka vadászatok Pestszentlőrincen, így Széchényiék megváltak az ingatlantól, 1922 májusában gyártelepnek alkalmas helyként hirdették.[4]

Benkőék az ingatlanra a 104 m2-es földszintes szövőműhely mellett egy 62 m2-es, négy utcai szobából, hallból és raktárból álló épületet is terveztek, az építkezésre 1923. szeptember 20-án kértek engedélyt, és októberben már el is készültek. A házat 1924 májusában egy 4 utcai szobából, konyhából, előszobából, kamrából álló lakással bővítették, majd augusztusban a gyártelepet bekerítették.[5] A gyártást 10 kézi szövőszékkel indították meg.[6]

1923 decemberében erre a címre jelentették be a Koródy Győrgy által alapított, 1920–1927 között működő Greco Gobelin Rt.-t, mely Lőrincen 170 munkásnőt foglalkoztatott, „céljuk másolatok készítése volt magyar művészek alkotásai és ismert régi gobelinek után”[7]. Ugyancsak erre a címre és ugyancsak Koródy György nevére jegyezték be 1924. március 24-én a Columbia Építőipari Rt.-t. Célja a Morill-féle öntött házak építése lett volna, azonban Kórody már 1926-ra kilépett, a céget ekkor csőd alá helyezték, majd törölték.[8]

A Benkő Textilipari Rt. az első évet az alapítás (4 millió korona) és az ingatlan vásárlás (54 millió korona), valamint a berendezés (9 millió) miatt 95 milliós hitelállománnyal és 7 millió korona veszteséggel zárta. 1924 márciusában tartották első közgyűlésüket, melyen az alaptőkét 40 millió koronára emelték fel. Ugyanekkor Martos József lemondott igazgatósági tagságáról.

Dr. Benkő József[9] mérnök már 1923 végétől a gyár üzletvezetője, 1924 márciusában választották meg Martos helyére. Beköltözött a gyárba, ügyvezető-igazgatóként – később vezérigazgatóként – átvette a gyár irányítását, és azonnal elindította a fejlesztést, modernizálást. 1924 nyarán 22 mechanikus szövőszéket vásároltak – részben újakat, részben használtakat –, amelyekkel megtöltötték a 60 méteres gyártócsarnok felét, és 1924 októberében már 20–25 munkással teljes üzemben gyártották a különböző nadráganyagokat (hosenzeug strux, rehhaut), pamutkendőket és más pamutárut.[10] 1924-ben már 15 millió koronás nyereséget mutathattak ki.

1925 márciusában két további családtag is bekerült az igazgatóságba, Benkő Márton[11] és Molnár András[12], tehát teljeségében családi vállalkozás volt, a felügyelő bizottságban is rendre rokonok ültek. Az alaptőkét ekkor 500 millió koronára emelték, és elhatározták további tizenkét szövőszék, cérnázó- és előkészítőgépek beszerzését.[13] 1925-ben több mint 100 millió korona nyereséggel zártak, amiből már osztalékot is tudtak fizetni. Az 1926-os pengőváltással alaptőkéjüket 625 millió koronában, vagyis 50 ezer pengőben állapították meg.

A gyár hirdetése 1926-ból (adt/Textil)

1926 októberében 26 mechanikai szövőszékkel, a cérnázóban 400 orsóval rendelkeztek, és felállították az appreturát (kikészítőt), amelyen bérmunkát is vállaltak. A további terjeszkedésnek azonban ideiglenesen gátjai voltak a lakóépületben kialakított lakások. Így csak 1927 szeptemberében készült el a teljes bővítés 50 szövőszékkel, 1500 cérnázóorsóval. 1928-ban a pamutszövő és a kikészítő mellé vigogne-fonodát is felállítottak 5000 orsóval.[14] A fejlesztésekre minden alkalommal állami kedvezményeket kaptak. A 75 munkást foglalkoztató gyár üzemvezetője ekkoriban John Ágoston volt.

A gyár hirdetése 1926-ból (adt/Textil)

Tiszta nyereségük 1926-ban 16 ezer, 1927-ben 12 ezer pengő volt. 1927. április 20-án az alaptőként 120.000 pengőre emelték. 1928-ban Lukács György nyugalmazott minisztert és báró Kazy Károly is az igazgatóságba választották, azonban tagságuk 1929-ben megszűnt.

1928-ban a gyárnak 138 ezer pengő veszteséget kellett elszámolnia és a következő évben csődön kívüli kényszeregyezséget kellett indítania. A veszteségben benne volt az is, hogy a cég a Beszkártnak áron alul szállított 37.500 méter lenzsávolyt.[15] Ugyanekkor az Országos Ruházati Intézet részére is vállalt 5000 méter struxot a lelencek téli ruhaneműjéhez, és a menhelyek ellátásában később is részt vett.

A gyár hirdetése 1926-ból (adt/Új Barázda)

Végül az 1929-es és az 1930-as év 2000 pengő nyereséget hozott, mely jellemzően a bérmunkából folyt be.[16] A nyereség a következő években növekedett 1931-ben 3000 pengő, 1932-ben 15.000 pengő volt, ennek ellenére 1933-ban a munkások bérét 25%-kal csökkenteni akarta a vezetés. A munkások sztrájkkal fenyegetőztek, de mivel arról nincs hír, hogy ezt beváltották volna, 1933-ban úgy tűnik sikerült megegyezni.[17] Nem így fél évvel később, amikor a műselyemszövöde munkásai béremelést kértek – 3 fillér helyett 4 fillért méterenként – Benkőék ezzel szemben azt ajánlották fel, hogy két gép helyett három vagy négy gépen dolgozhatnak, így növelve a jövedelmüket. A munkások nem engedtek a bérkövetelésből, és sztrájkba léptek. Ekkoriban körülbelül 150 embert foglalkoztatott gyár.[18]

Wlassics utcai transzformátorház terve (BFL, V. 473. f. 16. d. 1933/I/36.)

1933-ban Benkőék transzformátorházat építettek, majd 1934-ben raktár- és műhelybővítést jelentett be, amelyet első fokon – a kertes házas környezetre hivatkozva – elutasítottak, de másodfokon az alispán engedélyezte. Így végül 1935-re használt cseh gépekkel, 10 szövőszékkel és egy 400 orsós cérnázógéppel bővült az üzem.[19] A későbbiekben már csak egy-egy ideiglenes műhelyt építettek a telekre.

1936-ban Benkő Józsefet hírbe hozták a „Beszkárt-áruházzal” kapcsolatban, mely a közlekedési alkalmazottakat volt hivatott ellátni magánruháikkal. A hír szerint Benkővel előzetes megállapodást kötöttek, hogy 1937-től a ruhákat a gyárában gyártja. „De Ön, tudomásunk szerint, csak vásárosoknak való portékát, pamutnadrágkelmét, barbhendokat, flanelleket, olcsó kanavászt s másféle goromba árut gyárt, márpedig a Beszkárt-alkalmazottak műselyemben, zefírben s más finomabb holmiban is szeretnek járni.” – vetette fel Benkőnek a Textil-Ipar újságírója.[20] Ugyanekkor 100.000 pengős kára is keletkezett gyárnak, mert az árujáért cserében értéktelen váltókat kapott a Textilbeszerző Kft-től.[21]

Az 1932-es kiugró nyereség után 1933-ben szerényebb 6800 pengős, 1934-ben 5100 pengős, 1935-ben pedig csupán 1500 pengős tiszta nyereséget értek el, majd – nyilván a fenti nehézségekkel összefüggésben – 1937-ben 32000 pengős, 1938-ban 6000 pengős veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni.

Ebből a helyzetből a háborús konjunktúra húzta ki a gyárat: 1939 elején közszállítási megbízást nyert, 1 millió pengő értékben szállíthatott molinókat, zsávolyokat, lenbélést, sátorlapot, és a teljesítés érdekében 80.000 pengős hitelt is kapott az Angol–Magyar Banktól.[22] Ezután nem csoda, ha 1939-ben 25.000, 1940-ben 75.000, 1941-ben 47.000, 1942-ben 80.000, 1943-ban pedig már 190.000 pengős nyereséget ért el. 1942-ben az előkészítő modernizálását is tervbe vették.

1941–42-ben a Textil-Ipar így jellemezte a Benkő Textilipari Rt.-t: „a széles néptömegek ruházati cikkeinek speciális gyártója. Novida, beige, nadrágszövet, őzbőr (Rehhaut), strux-, len-, féllen- és műselyemárui, bélésanyagai, valamint sátorvászna és más közszállítási cikkei ügyes elrendezésben tanúskodtak a vállalat gazdag gyártási skálájáról.” „Az üzleti forgalom az elmúlt évekhez képest jelentékenyen megnőtt, az elmúlt üzletévben már elérte a 2 millió pengőt. A pestszentlőrinci üzemben foglalkoztatott 165 munkás 88, jórészt széles szövőszéken elsősorban közszállítási célokra gyárt különböző textíliákat, míg a rendes kereskedői forgalomba elsősorban műselyem bélések, zeugok és más népruházati standard textilcikkek kerülnek.”[23]

Ugyancsak 1942-ben egy összefoglaló ipartörténeti műben ezt írták a gyárról: „A vállalat főképen népruházati cikkek gyártásával foglalkozik, értve alatta az ipari és mezőgazdasági munkások öltözetéhez szükséges ruhaanyagok és bélések gyártását. […] Az iroda és a gyárépület U alakban van felépítve. 100 drb felerészben széles, felerészben keskeny nyüstös, revolveres gépből, a szükséges előkészítő 150 orsó, 1200 cérnázó orsó, felvevő, stb. gépekből és teljes kikészítőből áll. A gépeket elektromotorok hajtják.”[24]

A háborús viszonyok a gyár életében is megmutatkoztak. 1939-ben a túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzemben ötven nőből légvédelmi csoportot alakítottak, 1943-ben pedig óvóhelyet építettek.[25]

„Az ostrom alatt 50%-os kár érte a gyárat. Nyersanyag-készleteit, készáruit, valamint felszerelési anyagjait elhurcolták, épületei és gépparkja súlyosan megsérültek.”[26] 1945-ben a front átvonulása után a gyár azonnal megindította a termelést, orosz pamut bérmunkát végzett, majd mezőgazdasági népruházati cikkeket gyártott. Az év végére a korábbi termelés 65%-át, majd 1946 közepére a 100%-át érte el. Ekkor 75 munkással – a szükséges 130 helyett – és 105 lóerős villanymotorral pamut-, műrost-, műselyem-, és lenszövetet állítottak elő.[27]

Igyekeztek a munkásjóléti intézmények terén is fejlődni. 1947-ben az öt legjobb munkás Jugoszláviában, a gyermekek a Tisza mellett nyaraltak, új zuhanyfürdőt létesítettek, kézilabdacsapatot alakítottak. Szeptemberben tüzelőt, burgonyát utaltak ki a dolgozóknak, megindult az étkeztetés (töltött paprika, kelkáposzta virslivel), házat vásároltak a napközi otthonuk részére. A napközi otthont 1948. január 5-én nyitották meg 20–25 gyermeket fogadott. A gyár kultúrházát 1948 októberében avatták.[28]

A gyárat 1948 márciusában államosították, élére Móricz István[29] technikust nevezték ki, ekkor 160 dolgozója volt. „Ma 88 szövőgép termel, főleg szélesárut. Időközben a vállalat Svájcból egy nagyteljesítményű 24 orsós »Schweizer« vetülékorsózógépet is beszerzett. Termékei: munkás felsőruházati anyagok és főleg parasztáruk, melyeket »Novida«, »Zeug« és »Strux« nevek alatt hoz forgalomba és a parasztság körében igen nagy keresletnek örvendenek. A fenti gyártmányaik közül a Novidahoz és a Zeug-hoz szükséges cérnázott fonalat a gyár 1000 orsós cérnázó gépein állítják elő.”[30]

Az államosított gyár hirdetése 1948-ból (adt/Új Világ)

A Benkő Textilipari Rt.-t 1950-ben beolvasztották a Kispesti Textilgyárba. A gyártelep 1960 körül a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalathoz (KAEV) került – ennek része volt a Kártolószalaggyár is. 1966-ban a vállalat gép- és vegyesáru osztályának, 1967-től konfekció osztályának, az 1970-es években a textilipari osztályának raktára működött itt. 1977-ben az Irodagéptechnikai Vállalat igényelte ki az egykori gyárat, miután azt a KAEV már nem használta, és átadta a helyiségeket a kerületi tanácsnak.[31]

A rendszerváltást követően a 2063 m2-es telephely és a sarki lakóépület – 148 m2-en négy darab komfort nélküli lakással – az önkormányzat tulajdona lett. A telephelyet 1993-ban bocsátották áruba.[32] Az üzemet a Plastinform Kft. vásárolta meg, amely 12 fővel hőre keményedő szálerősítésű műanyag technológiákkal foglalkozott. A vállalat 1998–1999-ben kerítést, 2001-ben pedig egy nyitott színt épített.[33]

Végül 2022 májusában a telken lévő ipari épületeket teljesen elbontották.

Pápai Tamás László

2023. július 16–20.


[1] Márkus György (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 19. Békés vármegye (Budapest, 1936) 492–493. o.

[2] Idősebb Benkő János (1870–1927) gyulai építőmester, Gyulán cementárugyárat alapított, városi képviselő volt. Négy gyermeke (János, Anna, Márton, József) mind részt vett a pestszentlőrinci gyár igazgatásában, felesége felügyelő bizottsági tag volt.

[3] Ifjabb Benkő János (1893–1948) Budapesten végezte a felső ipariskolát, majd Gyulán volt építőmester. Az I. világháborúban az olasz, román, orosz fonton harcolt, többször kitüntették, mint főhadnagy szerelt le. 1922-ig Medgyesegyházán dolgozott, majd az 1920-as évek közepén Pestszentlőrincre költözött. Elsősorban a gyárépítésében is igazgatásában vett részt, de vállalt építési munkákat is többek között a Madách mozi fűződik a nevéhez. 1932-től Straubinger Józseffel közösen építette a pestszentlőrinci református templomot. 1937-ig volt igazgatósági tag. 1942-től a Pestszentlőrinci Hitelszövetkezet igazgatósági tagja volt.

[4] Pesti Hírlap, XLIV. évf. 104. sz. 1922. május 9. 16. o.

[5] Pestszentlőrinci építési jegyzékek.

[6] Az iparigazolványt csak 1923. október 11-én és december 30-án állították ki. Pestszentlőrinci iparlajstrom, C 21/1923. és E 161/1924.

[7] Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945 1. (Budapest, 1985) 90. o. és 323. o. és Friss Újság, XXVIII. évf. 288. sz. 1923. december 21. Hivatalos iparigazolványt csak 1924. november 24-én kapott. Pestszentlőrinci iparlajstrom, E 60/1924.

[8] Központi Értesítő, L. évf. 6. sz. 1925. február 5. 103-104. o., LI. évf. 5. sz. 1926. február 4. 74. o., LIV. évf. 34. sz. 1929. augusztus 22. 611. o. Iparengedélyt 1925. március 24-én kapott. Pestszentlőrinci iparlajstrom, E 26/1925.

[9] Benkő József (1899–?) a középiskolát Gyulán végezte, tüzér önkéntesként került az olasz frontra, ahol fogságba esett. Hazatérve Budapesten kereskedelmi és jogi tanulmányokat folytatott. Ezt követően Németországban textilipari egyetemen tanult. 1927-ben Budapesten vette feleségül Gara Zsuzsannát, akitől két lánya született. A kis- és közép-textilipari országos szövetség elnökévé választották. 1934-ben a Nemzeti Egység Pártjának körzeti alelnöke lett.

[10] Textil, IV. évf. 19. sz. 1924. október 1. 18. o.

[11] Benkő Márton (1897–?) a világháborúban önkéntes tizedesként szolgált az olasz fronton, több kitüntetést szerzett. 1920-ban vette át apja cementárugyárának vezetését, majd Budapestre költözött és bekapcsolódott a textilgyár igazgatásába. 1925-ben házasodott meg.

[12] Molnár András (1886–?) posta és távírda tiszt, 1915-ben Gyulán vette feleségül Benkő Annát (1895), aki felügyelő bizottsági tag volt. Molnár 1929-ig, majd 1937-től volt a gyár igazgatósági tagja.

[13] Textil, V. évf. 19. sz. 1925. október 1. 24. o.

[14] Textil, VI. évf. 11. sz. 1926. október 15. 16. o., VII. évf. 19. sz. 1927. október 1. 18. o. VIII. évf. 7. sz. 1928. szeptember 22. 35. o.

A Wlassics Gyula utca 111. alatt 1924-ben még 15 lakost (választót) jegyeztek fel. 1925-ben itt lakott Kéry Mária iparművész is.

[15] Textil Ipar, II. évf. 3. sz. 1929. február 28. 2. o.,

[16] Textil Ipar, II. évf. 12-13. sz. 1929. július 15. 6. o. és III. évf. 13. sz. 1930. július 18. 8. o.

[17] Honi Ipar, XXVI. évf. 7-8. sz. 1933. április 15. 31. o. és Népszava, LXI. évf. 153. sz. 1933. július 9. 6. o.

[18] Friss Újság, XXXIX. évf. 23. sz. 1934. január 30. 6. o. és Pestszentlőrinci Hírlap, 1934. július 28. 2. o.

[19] Pestszentlőrinci Hírlap, 1934. augusztus 4. és szeptember 8., Textil Ipar, VIII. évf. 2. sz. 1935. január 25. 3. o.

[20] Textil-Ipar, IX. évf. 19. sz. 1936. szeptember 25. 3. o.

[21] Textil-Ipar, X. évf. 4. sz. 1937. február 26. 4. o.

[22] Textil-Ipar, X. évf. 2. sz. 1939. január 27. 4. o.

[23] Textil-Ipar, XIV. évf. 9. sz. 1941. május 5. 10. o. Itt 210 munkásról és 90 szövőszékről írnak. és Textil-Ipar, XV. évf. 6. sz. 1942. március 20. 3. o.

[24] Bevilaqua Borsody Béla: Régi és uj magyar takácsmesterségek (Budapest, 1942). 336-337. o.

[25] Pestszentlőrinci Újság, 1939. július 15. 3. o. és Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1943/115.

[26] Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemle, 1948. 6. sz. 143. o.

[27] Demokrácia, VI. évf. 28. sz. 1947. július 13. 5. o. és Gyáripari címtár 1946. Budapest, 1948. 128. o.

Persze voltak negatív hírek is a gyárral kapcsolatban: 1945-ben feketézés, 1946 szénkészlet eltitkolása.

[28] Szabad Lőrinc, 1947. július 20. 1947. szeptember 14. 1948. március 21., 1948. október 24.

[29] Móricz István a Máramarossziget utca 33. alatt lakott.

[30] Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemle, 1948. 6. sz. 143. o.

[31] OKISZ Értesítő, XV. évf. 41. sz. 1966. október 8. 449. o., XVI. évf. 38. sz. 1967. szeptember 23. 450. o. Könnyűipari Értesítő, XXVII. évf. 21. sz. 1974. szeptember 21. 234. o. és BFL XXIII. 218. d. Mutatók

[32] Önkormányzati Értesítő, 1993. március, 39/1993 (II.11.)

[33] BFL XV.17. 329. 149687/1-3.

Megosztás Facebook-on
Megosztás Twitter-en
Cikk elküldése email-ben

FENNTARTÓ

Pestszentlőrinc - Pestszentimre

TÁMOGATÓK

Nemzeti Kulturális Alap logó
Magyar Művészeti Akadémia
Örökségünk

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.