Mottó: „Mire észbekaptunk egy virtuális világban manipuláltuk magunkat, miközben azt hittük, hogy másokat manipulálunk.
Végül ez lett a valóság. A modern avittá vált, a postmodern kezdetlegessé.
Szerencsére a kortalan korszerű marad. E virtuális világban a dolgok összegabalyodnak.
Képeimben ezt a zavartságot próbálom megmutatni magamnak.
Szeretném azt hinni, hogy másoknak is mond valamit.” (Németh Géza)
Az 1944-ben született Németh Géza építészetet tanult, de végül világot járt, elismert festőművész lett. Színország Galériában bemutatott művei az utóbbi tizenöt-húsz év művészi vívódásainak keresztmetszetét adják. Holisztikus, életet és művészetet egységben látó alkotómódszere igazán összetett, a XX. századi modernizmus mellett a felidéző posztmodern eszköztárával is él, és a legújabb technikai vívmányokat is beépíti alkotásaiba. Látomásos, mitologikus vagy geometrikus, hiperrealista képei éppoly sokat mondóak, mint expresszív tájélményből fakadó, metafizikus alkotásai. Mostanában festett, szélesebb kört megszólítani képes művei az emberiség nagy kérdéseivel, a Föld sorsával foglalkoznak. Fő témái a megrokkant természet, az ember felelőssége. Ezen a szimbolikus jelentésű műveket felsorakoztató kiállításon instabil világunk leképezései állnak a központban. Számos, átvitt értelmű kép mutatja fel az “irracionális” jelenlétét az életünkben.
A művész kiállításunkon látható képei nemcsak tematikusan, hanem a megjelenítés módjában is számos nagy elődre hajaznak, mégis teljesen egyediek, könnyen azonosíthatóak. A tompított színek és az elmosódó, nyugtalan felületek ellentéte drámai feszültséget kelt. A motívumok gyakran ismétlődnek, de pl. a kapu, a szárny, a kő jelentése a kontextustól, az életszakasztól függően jól követhetően változik. A nagyhatású alkotásokat a variatív továbbgondolás és a ciklusokba foglalás jellemzi.
Németh Géza művészetről vallott felfogása nagyon közel áll Nemcsics Antaléhoz. “A művészet nem foglalkozhat mással, mint az emberrel, az ember viszonyával a világhoz, a környezetéhez. Ha a festő „absztrakt” képeket fest, akkor is az ember környezetét festi. Nincs más… A művész nem tehet mást, megpróbálja ábrázolni a valóságot „hozott anyagból” hozzáadva a sajátját. A kérdés csak az, hogy amit hozzáad, az elég-e ahhoz, hogy elég sok ember érezze úgy, hogy ez róla is szól, mégsem közhelyes. Ha igen, akkor mondhatja, hogy elvégezte a dolgát.”
A Színország Galéria kiállításához katalógus készül, melyet a művész nyújt át a megnyitóra érkezőknek.